Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


7. Nem akartam...

2009.05.24

Az ebédlőt elözönlötték a diákok ezrei. Úgy éreztem magam, mint egy kirakati baba. Mindenki engem figyelt, és mindenki velem akart ismerkedni.. Nem hagytak egy szabad négyzetcentimétert sem körülöttem. Én nem tudtam ennyi helyre összpontosítani. Mikor Emettre néztem, ő elkapta a pillantásom, és mélyen a szemembe nézett egy pillanat alatt. Valaki aztán eltakarta őt, és beállt elém. Thristin. Ez a fiú nemcsak átkozottul bosszantó, hanem levakarhatatlan is. Sokan mutatkoztak be, majd mikor végre nagyjából oszladozni kezdett a tömeg, szemeimmel Belláékat kutattam, és meg is találtam őt és Edwardot az ebédlő egyik eldugott zugában...
- Segíts!- néztem könyörgőn Edwardra, mire ő elmosolyodott.
- Pont az én segítségemre van szükséged?- kérdezte. Én busszúsan néztem rá, majd elfordítottam a tekintetem.
- Igazad van... legfeljebb lelépek velük bulizni...- gondoltam magamba, mire Edward egyből madzagra kapott.
- Ne. Várj.- aztán ennyi. Nem olvastam tovább a gondolatait, mivel egy lány szakította meg a képet.
- Szóval te vagy az új lány?- kérdezte... Meg kell vallani, a szeme tele volt életenergiával... Remek főétel. A vidámsága hullámai kezdtek átragadni rám..
- Látod a saját szemeddel, vagy kérdezzük meg valaki mástól?- kérdeztem bunkón. Az eledellel nem szabad játszani, ez igaz, de ki ne szeretné megszegni a szabályokat.
- Humoros vagy?- kérdezte a lány.
- Csak éhes.- feleltem és sötét pillantással néztem rá. Az arcomon szétterült a gonosz vigyor, ami inkább volt félelmetes, mint aranyos. Ő ijedten nézett a szemembe, és én már lakmároztam is.
Sokat szenvedett eddig a lány, hisz az apja meghalt, az anyja összeállt egy pasival, a bátyja utálja, a pasija csalja...- Kész édességkosár ez nekem. És nem tudok betelni vele. Még egy kicsit, csak egy kicsit...
-... Halee!- kapja és fordítja a fejem valaki egy másik pontra. A legközelebbi kép a fehér csempe volt a konyha sarkában, majd a lány ájultan össze esett..-ez utóbbit a tompa puffanásból állapítottam meg.
Mit tettem? Mit tettem az iskola szeme láttára? Hirtelen felpattanok, és futni kezdek, ki a suliból, és egyenesen a kinti teraszhoz mentem. Nem mehetek vissza, hisz lebuktam. Mit tegyek? Bella. Úgy sajnálom Bella. El kell engedjelek. Nem akartalak szégyenbe hozni, esküszöm...
Folyna már le a könnyem, és perzselné az arcom, de nem foly, s nem égeti bőröm. Nem tudom miért tettem, de esküszöm Bella, bánom. Ha érezné azt a lesújtó dühöt, amit most éreztem magam iránt, vagy azt az elképesztőfájdalmat, ami most tépi szét fekete szívem. Igen. Tudom, gonosz vagyok, de vannak érzéseim, melyeket még Ő sem tudott kiirtani belőlem.
Elered az eső, s én felnézek az égre, érezve, ahogy az eső cseppjei csöppennek az arcomra.
Miért tetted ezt velem? Miért kell nekem is ilyennek lennem? Miért nem tudtad legalább sikeresen elvégezni a kísérleted? És mért pont rajtam kísérleteztél? Miért voltam őrült? Érzem, hogy közeledsz. Egyre közelebb érsz hozzám, és várod a válaszom. Bárcsak már itt lennél.. Bárcsak itt lennél, és végre meghalhatnék. De nem vagy itt! Mikor érsz már ide? Mikor. Legalább küldj egy jelet, súgj egy hangot, csakhogy tudjam, még velem vagy- e vagy már végleg elhagytál őrangyalom...
- Halee...- hallom valaki hangját mögöttem. Megfagyott a vér az ereimben. Érzem a hűvös szellőt, mit hangja követel maga után. Érzem a ködös kábulatot, ami kihat mindenre.
- Esküszöm, nem akartam.- mondtam, sőt... szinte suttogtam. Emett mögém állt. Azon gondolkozott, meg merje-e érinteni a vállam, vagy sem. Nem tudta, most épp hogy hatna rám hűvös keze. De szükségem volt erre a hűvösségre, hisz az én bőröm már szinte égett....