Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


21. Bella Balesete

2009.06.18

Háton feküdve néztük a plafont, amelyre a csillagképek voltak festve. Gyönyörű szép volt. Emett nem csak mondja, hanem tényleg szereti a csillagokat. Azzal poénkodtunk, hogy ő kiválasztott a plafonjáról egy csillagot és azt rólam nevezte el, én pedig egy másikat róla. Képzeletben már mindkettőnknek van csillaga.
- Lassan indulnom kéne.- mondtam, majd hirtelen mozdulattal felültem az ágyon.
- Haza viszlek.- ült fel Emett is. Nem ellenkeztem. Nem is lett volna értelme, hisz a fejébe vette, tehát ki nem lehet verni már belőle.
Azt hittem kocsival megyünk, de mikor Emett a hátára kapott, szembesültem a ténnyel, hogy tévedtem. Egyszerűen haza szökellünk.
- Emett!- szóltam rá, mikor kiértünk az erdőből.- Innen sétáljunk!- mondtam. Alig voltunk egy kilométerre a háztól ahol jelenleg a mindennapjaim élem.
- Rosszul érzed magad?- kérdezte Emett és letett. Én elvigyorodtam.
- Dehogy! Nagyon jó volt, de most inkább sétáljunk rendben?- kérdeztem. Alig két perce búcsúztam el Esmeéktől, de már megtettünk nagyjából 10 kilométert.
- Rendben.- csúsztatta márvány tenyerét az én tenyerembe. Mint az igazi szerelmes párok, úgy sétáltunk a romantikusan sötét úton.
Úgy ötszáz méterre a háztól vér szaga terjengett, ami emberi orrnak nem tűnt volna fel, de nekünk nagyon is. Emett szinte teljesen félelmetessé vált. A tekintete fekete volt, és a teste teljesen megdermedt. Az orrán beszívta jó mélyen a vér illatát, majd egy szomjas sóhaj tört ki belőle.
- Emett!!!- kiabáltam rá. Ez Bella vére, most már érzem. Most mi legyen? Ha itt hagyom Emettet, akkor utánam jön, és ki tudja mi történik, viszont aggódom Bella miatt, hisz mi van, ha valami baja esett? Ha nem paterolom el Emettet egyhamar, Bellával ki tudja mi történik, ha nem sietek oda?
Emett tekintete tisztulni kezdett, s a szeme ismét színbe váltott.- Emett, most menj haza!-mondtam, majd mikor láttam, hogy ő eltűnt, Bellához siettem.
Mikor beértem a nappaliba, Bella eszméletlenül feküdt a lépcső alján, a lépcső legalsó fokán hatalmas vérfolttal díszítve a szőnyeget. Az az irdatlan sok vér a fejéből szivárog... valami tennem kell. Ébresztgettem a lányt, pofoztam, de nem akart felkelni. Teljes eszméletlenségben hevert a földön és én nem tehettem érte semmit.
Tíz perccel később megérkeztek a mentők, és bevitték Bellát, aki még mindig ájult volt. Velük mentem. Muszáj volt ott lennem mikor felébred. Ami meg is történ pár órával később.
- Hol van?- kérdezte Charlie idegesen. Épp a folyosón álltam egy pohár kávéval a kezemben.
- A szobában. Még vizsgálják, nem lehet bemenni hozzá.- mondtam sajnálkozva. Charlie idegesen toporgott jobbra balra, majd a kezemben lévő kávéra nézett, amit én már megvettem magamnak, de még nem ittam belőle.- Kérded?- nyújtottam felé.
- Neked nem kell?- kérdezte.
- Már öt perce megvettem de még nem ittam belőle. Nincs most valahogy hozzá gyomrom.- mondtam.
- Tudod már, hogy mi történt?- kérdezte miközben elvette a pohár fekete löttyöt.
- Mikor rátaláltam, ájultan hevert a földön, és a feje körül vértócsa volt. Szerintem lecsúszhatott valahogy a lépcsőről, vagy elesett és pont a lépcsőre...- mondtam. Charlie egy nyelés közben bólintott, majd szabad kezével kotorászni kezdett a zsebében, hogy felhívja Bella anyját.
- Szerintem nem kéne. Bella nagyon dühös lesz, hiszen tudod hogy az anyja mennyire tud aggódni miatta.- mondtam. Charlie ismét bólintott, majd pötyögni kezdte a számot.
- Lehet, de akkor is az anyja és fontos tudnia mi történik a lányával.- mondta majd a füléhez emelte a készüléket.
A folyosón körbepillantva megláttam Edwardot, amint a másik folyosó sarkában áll. Ideges volt, ez látszott rajta.
- Helló, Renee?- halottam Charlie hangját ahogy a telefonba beszélt, miközben elindultam Edward felé.
- Szia.- álltam elé.
- Szia.- mondta Edward, majd idegesen körül pillantott.- Nagyon ideges?- biccentett Charlie felé. Én is felé fordítottam a fejem, majd miután alaposan felmérve az épp Renee-t nyugtató Charliet, mikor maga is majd meg vesz idegében, vissza fordultam Edward felé.
- Azt hiszem igen. És meg is van rá az oka.- mondtam.
- Fogalmam sincs mi történhetett.- mondta Edward.- De még mázli, hogy akkor épp nem voltam ott vele.- mondta és nyelt egy hatalmasat.
- Igen.- bólogattam, majd halkan hozzá tettem.- Mázli.
Láttam az arckifejezéséből, hogy legszívesebben ordítana. Hát igen. Én is szívesen tenném de nem lehet.
Úgy három perccel később az orvos kijött Bella szobájából. És mi rohantunk hozzá. Carlisle volt az orvos, aki Bellát vizsgálta.
- Mi történt? Mi van vele?- kérdeztük egyszerre Edwarddal, de nekünk fel sem tűnt ez.
- Semmi nagyobb baja nem esett. Minden bizonnyal elesett és beverte a fejét a lépcsőn. Viszont lehetnek most pár napig emlékezet kiesések, ugyanis kapott egy kis agyrázkódást, nem nagyot, de éppen akkorát, hogy lehetővé tegye a kimaradásokat. Írtam fel neki gyógyszereket, az asztalon mindent megtalál.- az utolsó mondatot inkább Charlienak címezte.
- Bemehetek hozzá?- kérdezte Charlie, mire Mr Cullen bólintott. Mi Charliet követve indultunk be az ajtón, mire egy kéz mindkettőnket hátra rántott.
- Beszélhetünk?- kérdezte.
- Valaki járt ott.- mondta Mr Cullen immár az irodájában.- A házban.
- Mi?- néztünk rá döbbenten Edwarddal.- Ezt meg hogy érted?-kérdezte Edward.
- Valakinek el kellett löknie a lépcsőn, ugyanis a könyökét és a fejét nem verte volna ilyen csúnyán be. Ehhez az ő testsúlyánál nagyobb lendület kellett. Van egy olyan érzésem, hogy valaki üzenni akar nektek. Valamelyikőtöknek. Nem tudom kinek és mit, de... jobb lesz, ha megfigyelitek az ellenségeiteket, akik képesek lennének Bellának ártani, mert itt biztosan nem Bella volt a célpont. Ő csak a kezdet...