Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Siettem ajtót nyitni...
-Ááá...szia Biiiill!-ugrottam a nyakába és agy jó hosszú öleléssel köszöntöttem
-Szia Hercegnő! Kész vagy? Mehetünk? Elég hideg van kinn...-tette hozzá, mivel én csak egy ujjnélküli topban voltam. Gyorsan magamra kaptam még egy felsőt is, bezártam az ajtót és indultunk is.
-Lara...én...mégegyszer bocsit akarok kérni a seggfogós ügyért...
-Bill, én esküszöm, felrobbantom a sexy hátsódat, ha mégegyszer említést teszel erről!!!-vágtam hátba a mellettem lépkedő énekest
-Één én tudtam, hogy valami hasonló reakciód lesz, és kiváncsi voltam! Csak cukkolni akartalak...-nevetett
-Te dög!-vágtam be a durcit. Eközben a parkba értünk, én meg előresiettem és leültem az egyik padra felhúzva a térdeimet. Bill mellémtelepedett és megpróbálta beszélgetést kezdeményezni.
-Lara...ne haragudj...én csak viccnek szántam...-próbálkozott, de én tüntetően elfordultam tőle és inkább a csillagokra emeltem a tekintetemet
-Tudod mit?-kezdte el ismét- Nem is próbállak kiengesztelni. Úgyis tudom, hogy neked is tetszett, mikor megfogtam...-vigyorgott
-Hogy mi??? Álllllj csak meg egy pillanatra, kisember! Én nem vagyok Nelly, aki minden kinálkozó alkalmat kihasznál a paráználkodásra! Ne gondold, hogy rögtön felizgulok, csak mert a Nagy Bill Kaulitz egyszer, hangsúlyozom RÉSZEGEN megfogta a hátsó felemet! Na nee!-hát kissé nagyon fel voltam háborodva
-Jó, nyugi. Figyelj...
-Mire?
-Mondom, hogy figyelj...
-Jó, de mire?
-Ülj nyugton már, mondom, figyeelj és hallgass...-oltogatott. Lehajolt és letépett egy fűszálat, majd végighúzta a nyakamon...
-Ez sem tetszik?-kérdezte és kérdő tekintettel nézett rám. Én meg sem bírtam szólalni.
-Na jó...akkor ezt is figyeld...-a fűszálat mégegyszer végighúzta a nyakamon, majd egyre inkább közelíteni kezdett a dekoltázsom felé. Én megremegtem, ezt pedig ő is észrevette, mert édesen elmosolyodott.-Ez sem tetszik?
Én megpróbáltam ellökni a kezét.
-De...talán túlságosan is...-mondtam halkan
Erre ő megfogta a derekamat, közelebb ült hozzám és engem is közelebb húzott magához. A szemembe nézett, és egyre közelebb hajolt. Mikor már csak centiméterekre volt tölem, ismét megszólalt:
-És ez? Ez tetszik?-száját lassan az enyémre helyezte és lassan, nagyon lassan megcsókolt. Testemen remegés futott át. Kezemet átfontam a nyaka körül és visszacsókoltam. Gondolkodás nélkül, ösztönösen cselekedtem, meg sem gondolva, hogy mit teszek. Szorosan ölelt, én is Őt. Csodálatos érzés volt...még életemben nem éreztem ilyet egyetlen ember iránt sem.
Hirtelen észbekaptam, ellöktem magamtól, és gyorsan elrohantam. Egy célom volt: minél előbb hazaérni és egyedül lenni. Nem voltam képes feldolgozni az imént történteket. Túl gyorsan történt minden...magamat sem értettem, hisz egy vágyam teljesült ezzel, de semmiben sem voltam már biztos...hisz lehet hogy csak kihasználta az alkalmat. Csengeni kezdet a telefonom. Bill volt az. Nem vettem fel. Megvártam, míg leteszi, majd kikapcsoltam. Felrohantam a szobámba, ráugrottam az ágyra és sírtam...sírtam mert tanácstalan voltam...már semiben sem voltam biztos. Miért rohantam el? Miért csókolt meg? Miért hagytam? Tanácstalan voltam...szükségem lett volna valakire, akivel megbeszéljem ezt. Egy ember jöhetett szóba: Nelly. De ő épp nagyon elfoglalt volt, tehát a gondolat, hogy felhívjam, fel sem merülhetett. A másik ember, akire mindig is számíthattam, Bill volt. De a helyzet kizárta. Nem tudtam, mit akarok, úgy éreztem, egy ideig nem akarok találkozni vele. Csak összezavarna. Végül álomba sírtam magamat...

Reggel...


Amint megébredtem, első dolgom volt, hogy bekapcsoltam a telefonomat. Jött 3 sms. Kettő Billtől volt:
„Besélnünk kell. Vedd fel a telefont!”
„Miért kapcsoltad ki? Beszélni szeretnék veled! Ne haragudj!”
A harmadik Nellytől volt:
„Szia csajszi! Remélem nem telt unalmasan az estéd... ma délután elnézek hozzád...légy jó...pussz...”
Fáradtan sóhajtottam egyet, ismét lezártam a telefont, hogy elkerüljem a Billtől érkező hívásokat, majd elmentem zuhanyozni, hogy felfrissítsem magam. A fél napot a szobámban töltöttem...csendben, gondolkozva. Jra meg újra lejátszottam magamban a tegnap történteket. Annyira abszurdnak tűnt, hogy már-már azt hottem, hogy csak beképzeltem magamnak az egészet. Délután megérkezett Nelly. Samnint meglátta a nyúzott pofámat, leültetett a nappaliban levő kanapéra.
-Mesélj!-parancsolta. Szavak nélkül is tudta, hogy baj van
-Az este, mikor hazajöttünk...Bill elhívott sétálni...
-És?
-Kimentünk a parkba. Ott hülyültünk, majd megcsókolt...
-Jajj, mondjad már, nem igaz, hogy mindent harapófogóval kell kihúznom belőled...-méltatlankodott Nelly
-Elrohantam.-mondtam
-Te egy akkora állat vagy! Egy igazi barom! Hát nem érted? Bill Kaulitz megcsókolt! És te elrohansz? Hát te nem vagy normális...
-Lehet...de ilyen vagyok...-megsemmisülve meredtem magam elé...nem gondoltam, hogy Nelly így ki fog osztani...

Majd elmondtam neki a tervemet, miszerint egyelőre nem akarok Billel találkozni. Időre van szükségem. Persze ezt is hülyeségnek találta. De hát az én életem, a francba is!
Azután a nap után megpróbáltam elkerülni Billt, aki már számtalanszor hívott és rengeteg sms-t küldött, hiába. Egyik nap épp a bevásárlásból jöttem haza, mikor Billt találtam az ajtóm előtt. Ott ült, és engem nézett.
-Beszélnünk kell. Kérlek hallgass meg...