Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


-Öhm Bill...
-Igen?
-Fogunk ma este mást is csinálni, azon kívül, hogy itt állunk, beszélgetünk, te meg fogod a se.ggemet?
-Ööö…hát…-kezdte, de már nagyon kezdett vörösödni szegényke...
-Nyugi...csak figyelmeztettelek,hogy a kezed önálló életet él...-röhögtem
-De én nem is fogtam a se.ggedet, csak a...
-Igen, tudom, csak a kezed csúszott VÉLETLENÜL pont ODA...-nevettem tovább
-Jó naa...már mondtam, hogy szándékon kívüli volt...magyarázkodott még mindig piros fejjel
-Oké-oké, meg vagy értve. De csak azért, mert van már pár légkör benned...
-Nem is ittam sokat...
-Hát persze....-hagytam rá-Inkább menjünk be, jó?
-Benne vagyok...de én inkább haza mennék...
-Oké, akkor én is megyek...
Szépen bementünk, bejelentettük, hogy mi lelépnénk, majd sietve otthagytuk a bulizó társaságot. Hazafelé Bill minden percben ötször nekifogott bocsánatot kérni, de mindig leállítottam. Nem tagadom...nekem eléggé tetszett az a helyzet... Nah de mikor már nemtudom hánzadjára fogott neki a bocsánatkérésnek, már nálam is betelt a pohár:
-Bill, a francba bele! Megfogtad a seg.gemet! Ráadásul úgy, hogy ittál is. Már megbocsáss de melyik egészséges gondolkodású hímnemű egyed nem cselekedett volna hasonlóan?
-Jó na, de ez akkor is annyira kínos...
-Tudod mit? Megfogom én is a te seggedet és akkor kvittek leszünk. Rendben?-és jól belemarkoltam a hátsójába
-Héé, Lara!
-Jajj bocsi nem akartam csak tudod megcsúszott a kezem és na...-utánoztam őt nyávogva, mire hangosan felnevetett
-Rendben! Fátylat rá. Felejtsük el csak még egyszer ne adj ki ilyen hangokat. Oké?-fuldoklott
-Na látod, erről beszéltem!-könnyebbültem meg-Most pedig, Kicsi Bill, külön utakon megyünk tovább, te méssz haza, én...én is megyek haza!
-Biztos nem kell...-kezdte a kérdést
-Biztos. Mint már mondtam egyszer, szerencsére tudom, hol lakom. És ha nem...vannak azok a 90 éves öregnénik és...
-Jó, tudom. Akkor aludj jól.-lenyomott két puszit és sietve elvágtatott hazafelé.
Én is nyugodtan sétáltam tovább. Jajj, miért gondolok egyre többször Billre? Nem...az nem lehet...nem tetszhet és nem szerethetek belé. Olyan Isten nincs! Ez már majdnem olyan volt, mintha azt próbáltam volna bemagyarázni magamnak, hogy a nap lila...



Másnap...

Nem emlékeztem arra, hogy hogyan jutottam el a szobámig, arra swem, hogy miként sikerült az égyra landolnom, de nem is ez volt a fontos. Már megint későn keltem...egy újabb elvestegetett délelőtt, amikor megint nem csináltam semmit. És irtózatosan éhes voltam. Mintha meg lennék átkozva...semmi ehető kaja nem volt otthon...tehát kénytelen voltam leszaladni a sarki boltba valami kajáért, szépen meg „reggebédeltem” majd felhívtam Nellzt, hogy tájékoztassam róla, igenis láttam, amit az este művelt azzal az ismeretlen akárkivel...kissé ledöbbent...nem gondolta volna, hogy mi Billel pont utána leselkedünk, dehát Life is Life (nannananana). Pontosabban Ő azt hitte, hogy mi Billel ugyanazt csináljuk, mint ők. De szépen közöltem vele, hogy a perverz fantáziáját ne rám hanyagolja, mert nem nagyon jön be...
A délutánom nagyon unalmasan telt...zenét hallgattam, chateltem pár ismerősömmel, tengtem-lengtem jobbra balra a házban, párszor eltaknyoltam, de nem is lennék önmagam, ha nem lennék ennyire tökéletlen... Miután végre eltettem magam másnapra, nyugodt lehettem abban, hogy ma már nem történhet velem semmi szerencsétlenség...lehunytam a szemem és rövid látogatást tettem Álomországba. Csodás álmomat a vízbe fulladásom szakította félbe.
-Te hülye állat, bárki is vagy!-kiabáltam a merénylőre, ugyanis egy pár liter vizet a nyakamba kaptam reggeli ébresztésként...
-Jajj micsoda kedves fogadtatás, asszem jobb lesz, ha ezt most elölről kezdjk. Tehát jó reggelt, Lara civem!-monologizált Nelly
-...-ez volt részemről a válasz, ugyanis még totál kómás voltam és nem tudtam koncentrálni a mondanivalójára. Most egy kicsit kedveseben ébresztett, megrázogatott vagy tízszer, mire valahogy felébredtem.
-Na szóval. A mai program: VÁSÁRLÁÁS!-kiabálta, mikor már a konyhában, egy jó kis kávé társaságában ültünk
-Öhm...oké...most nincs kedvem vitázni, meg amúgy is rámférne már egy pár új gönc.

Hosszas készülődés után végre a plázában kötöttünk ki. Pár órás vásárlásunk alatt beújítottunk egy kicsit az elavult ruhatárunkba. Nelly vett néhány kihívó ruhadarabot, hát igen...ez illik a stílusához, mindenesetre én az ilyen ruhákat akkor sem venném fel, ha fizetnének. Én inkább maradtam a szokásos répanadrág mellett, meg begyűjtöttem néhány fekete-piros pólót, halálfejes nyakláncot, egy fekete cipőt és egy fekete-piros kockás hajpántot. Mivel még volt elég időnk, és hülye ötletekből mindig akad egy pár, úgy döntöttünk, maradunk még és mindenféle üzletbe bemásztunk, mindenféle hülye ruhát felpróbáltunk, hogy aztán jókat nevethessünk magunkon, és az eladónő mérges pofáján. Estére valahogy hazaértem, Nelly azonban ma sem maradt nálam, állítólag FONTOS dolga akadt (khm...gondolom). De végülis az estémen segített egy sms amit 9 körül kaptam:
„Szia, Larám! Nagyon unatkozok...nincs kedved egy kis esti sétára?Bill”
Válaszoltam:
„Esti séta? Hmm...egész jó ötlet...legalább jót fogok majd aludni...:)Lara”
Azonnal érkezett az újabb sms:
„Rendben. 20 perc múlva nálad vagyok...”

Repültem öltözni...nem nagy dolog, de azért elég brutálisan festettem a bevásárlókörút után... 20 perc múlva csengettek...Szinte fénysebességgel siettem ajtót nyitni...