Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


6.

2009.05.10

-April Schmidt! Azonnal gyere ide! - kiáltott már messziről. Lehetett látni, hogy paprikavörös a feje az idegességtől.
-Basszus! - suttogtam, és reflex-szerűen léptem egyet hátra.
-Gyere csak ide! Hogy képzeled, hogy csak úgy elmész otthonról? Egész délután kerestelek! Tudod mennyire aggódtam? - mondta, és mikor odaért ránézett Kat-re, Bill-re, és végül Tom-ra, aki a legközelebb állt hozzám. - Ti kik vagytok?
-Tom, Bill és Kat. - mondtam halkan.
-Sziasztok. Kié ez a ház? - kérdezte, mikor benézett a nyitott ajtón, és meglátta a gyönyörű nappalit.
-Enyém. - mondta megszeppenve Kat.
-Szép a házatok. Lilly, kérlek gyere haza. Beszélnünk kéne. - mondta kedvesen, de én tudtam, miért ilyen: nem akarta, hogy rosszat gondoljanak róla és rólam. Végül is... Ők az új barátaim.
-Fel kell mennem a cuccomért. - mondtam, és elindultam.
-Felkísérlek. - hallottam Tom hangját. Legszívesebben azt mondtam volna, hogy ne! De nem tettem.
-Miért kísérsz fel? Tudom, hova kel mennem. - szólaltam meg, miközben a lépcsőn mentünk, és tudtam, hogy az ajtóban állók nem hallanak minket.
-Én is tudom, hogy tudod. Csak beszélni akarok veled. Remélem, most nem fogsz lerázni. - mondta mosolyogva.
-Oké. Mondjad. - sóhajtottam.
-Az első kérdés: Miért ütöttél meg? - kérdezte immár a szoba ajtajának támaszkodva.
-Mikor? - kérdeztem, miközben összeszedtem a papírjaimat.
-Ma. Délután, ebben a szobában.
-Azért, mert megcsókoltál.
-Nem értem az összefüggést. - rázta meg a fejét.
-Mit nem értesz? Te megcsókoltál, én nem akartam, ezért megütöttelek. Világos, mint a telihold. - magyaráztam. Megtaláltam minden papírt, ezért elindultam az ajtó felé, ahol Tom is állt.
-És miért nem akartad? - kérdezte.
-Mert. Megyünk? - kérdeztem, mivel nem akart elindulni.
-A mert az nem válasz. Addig nem megyek el innen, amíg nem válaszolsz. - tette karba a kezét.
-Rendben. Azért nem akartam, mert nem ismerlek, és én megértem, hogy ez a te világodban így megy, de nálam nem. Nem úgy ismerkedek, hogy megcsókolom az illetőt. Mehetünk? - hadartam el.
-De még megismerhetsz! - mondta, miközben elindultunk lefelé.
-És?
-És! És ha megismersz, lehet több is. - mondta csillogó szemmel.
-Csak akkor, ha addig itt leszek, ami nem biztos.
-Ezt hogy érted? Költöztök?
-Nem. De még lehet.
-Kész vagy? - kérdezte anya, mikor leértünk hozzá.
-Igen. Kat, köszi mindent. Este felhívlak a tudod mi miatt. - súgtam oda Katnek.
-Oké. Ha valami kell, csak szólj! - mosolygott.
Elbúcsúztunk, majd elmentünk haza anyuval. Otthon megbeszéltünk mindent. Végül nem találkozott apával, lemondta. Este álláshirdetéseket keresett, velem meg megígértette, hogy nem csinálok semmit. Ezzel le kellett mondanom a graffitis tervemről. Fel is hívtam Kat-et, hogy akció lefújva. Mikor este a szobámba bele gondoltam, hogy milyen lenne egy helyben maradni, rá kellett jönnöm, hogy nem lehet olyan szörnyű. Végül is mindenki egy helyben végzi el a középiskolát, nem úgy, mint ahogy én csináltam. De most nem így lesz. Itt fogok maradni, és talán még a szerelem is rám talál. Bár, ebbe nem voltam biztos....
-Minden diák jelenjen meg a torna-teremben! Ismétlem: minden diákot kérek, hogy menjen a torna terembe! - mondták be másnak első óra előtt a hangos-bemondóba. Reggel mindent elmeséltem Kat-nek, hogy mi történt, miután haza mentem. Mikor mondtam, hogy nem áll szándékomban kirúgatni magam, a nyakamba ugrott, hogy milyen jól fogjuk magunkat érezni az év közben. Bill már reggel odajött, hogy mi újság, de Tomot még nem láttam.
-Mit akarhatnak? - kérdezte egy lány Kat-től.
-Nem tudom. Sam, ismered Aprilt? - mutatott rám Kat.
-Nem, még nem. Sam vagyok. - nyújtotta a kezét.
-April, de ha lehet inkább Lilly. - fogtam meg a kezét. Sam-nek rihanna-stílusba volt levágva a fekete haja, zöld szeme volt. Viszonylag alacsony volt, és sovány. Nem drasztikusan sovány, pont jó volt az alakja. Látszott rajta, hogy imád élni, ezt igazolta a színes ruházata. Mindig mosolygott, és ahogy észrevettem, elég közkedvelt volt.
-Oké, Lilly. Indulhatunk? - kérdezte, és belénk karolt.
-Persze. - mondta Kat, és elindultunk.
-Szerintem megint valami programot akarnak hirdetni. Most mi lesz? Megint állatmenhelyt kell szerveznünk az udvarra? - csacsogott vidáman Sam.
-Hogy mit? - kérdeztem.
-Tavaly azt kellett csinálnunk, hogy sátrakat kellett felállítanunk, és embereket kellett hívnunk, hogy vegyenek állatokat. Tudod, ilyen jótékonysági dolog. - magyarázta Kat.
-Aha.
-De szerintem nem az lesz. - rázta meg a fejét Kat.
-Héé, csajszikák! Mi a stájsz? - jött mellénk egy szőke hajú srác.
-Szia, Dan. Semmi különös. Ismered Lillyt? - mutatott rám Sam.
-Nem. Szia, Dan vagyok.- mondta, és két puszit lenyomott.
-Szia. - mondtam meglepődve.
-Na, én most megyek, mert a Nagy Tom nem vár. Sziasztok. - és ezzel el is viharzott.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.