Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2.

2009.05.10

A nap hamar eltelt, én megkaptam az órarendet, az igazgatónál kitöltöttem néhány papírt, és Kat leírta a telefon számát meg hogy hol lakik. Megkaptam azt a sok papírt, amit még a nap elején Frau Linz felsorolt, így egy köteg papírral a kezembe léptem ki az iskola területéről. 15 perces gyaloglás után hazaértem, ahol anyu várt rám. Szépen ki volt öltözve, mintha találkozóra ment volna...
-Milyen volt? - kérdezte mikor beléptem a házba.
-Viszonylag jó. - mondtam, és ledobtam az asztalra a köteg papírt.
-Ezek mik? - kérdezte és elkezdte olvasgatni a papírokat.
-Órarend, házirend, jutalmak, büntetések, programok és Kat telefonszáma és címe.
-Ki az a Kat?
-Egy lány. Tök kedves, meg minden. Most megyek, mert még nem sok mindent pakoltam ki néhány dobozból.
-Várj, kicsim....
-Igen?
-Tudod, most hogy ideköltöztem, nincs munkám. És, gondoltam találkozom az apáddal, hogy....
-mit csinálsz? - vágtam közbe.
-Semmi se lesz, csak egy teázás. - sietett leszögezni.
-Nem! Nem mehetsz el!
-De muszáj lesz! Nekem kell munka, ő meg itthon van Berlinbe.
-Te csak kihasználnád! Mindenkit kihasználsz, de nem szólok! Apával nem teheted ezt! - kiabáltam.
-Hé! nem használok ki senkit! És szerinted hogy tudtalak eltartani? Eddig sohase kellett mellőznöd!
-Igen, és ezért hálás is vagyok, de nem kéne kurvulni miattam!
Hirtelen egy pofon csattant a kis konyhába. Nem szóltam semmit, csak fölkaptam a táskám és a papírokat és kifutottam. Megütött! Nem tudtam merre mentem, csak mentem, és közben forró könnyek áztatták az arcomat. Megütött! Nem tudtam felfogni. Talán egy kicsit messzire mentem, de nem kellett volna.... Megütött!-ez az egy szó visszhangzott a fejemben.
-Szia. - mondtam az ajtóban állva Kat-nek.
-Szi... Mi történt? Gyere be! - mondta, mikor meglátta a könnyáztatta arcomat.
-Nem akarok zavarni, de mér fáj a hátam a táskától... - mondtam, miközben elindultunk nyilván a nappali felé, ahol viszont 2 ember ült:Bill és Tom. - Várj! Nem akarom, hogy ilyennek lássanak. Elmegyek. - mondtam, és elkezdtem hátrálni, de szerencsémre Bill pont felém fordult.
-Mi történt? - pattant fel, mire Tom is megpillantott engem.
-Semmi! Bill, ülj le... Tom! Maradj! - mondta Kat, és kivezetett a tágas konyhába.
-Tényleg elmegyek.... nem tudtam, hogy itt vannak...
-Nem mész sehova! Mi történt?
- Anyám... megütött. Kicsúszott a számon valami nagy baromság, és.... megütött. - mondtam, és lassan megint elkezdett folyni a könnyem.
-Te jó ég! Miért? Hogy üthetett meg? - jött oda mellém, és átölelt. Most erre volt szükségem: egy baráti ölelésre.
-Azt mondtam, hogy.... miattam nem kéne.... kurvulnia.... Mert azt teszi! És most még apámat is ki akarja használni!
-Ssssshhh.... itt maradsz ma estére, és minden rendben lesz.
-Nem, nem! Nem! Elmegyek, veszek ki majd egy szobát... nem leszek a terhedre. - mondtam, és felálltam.
-Nem vagy a terhemre! És itt maradsz, vagy megverlek! - mondta fenyegetőzve, mire egy halvány mosolyt csaltam az arcomra. - Szóval... az én szobámban elférsz. Remélem nem baj, ha egy ágyban alszunk. Nyugi, nagy az ágyam. Külön fürdőbbe leszünk. Ha éhes vagy, csak szólt Marietta-nak, a szobalánynak, majd ő hoz neked enni. Most menj fel a szobámba, és pakolj le. Úgy látom, hogy csak a könyveidet hoztad... majd én adok pizsamát, meg ruhát holnapra. Kábé egy a méretünk de majd kiderül. Most elküldöm a fiúkat....
-Köszönöm. - mondta neki mosolyt erőltetve magamra. - A szüleidet nem fogom zavarni?
-Az én szüleimet az se zavarná most, hogyha felrobbanna a ház, mivel nincsenek itthon. Egész héten nem lesznek itthon.
-De tényleg ne küldd el a fiúkat! Én felmegyek a szobádba, és ott elleszek. Megírom a házit, elolvasom, hogy mit kell kipróbálnom majd... - mondtam, majd a büntetéseket felsoroló papírra mutattam.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.