Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


18.

2009.05.17

Elindultunk Tomék háza felé, kézen fogva. Elég sokat beszélgettünk, sokat kérdeztem a szüleiről, hiszen én most fogok először találkozni velük. Tom megnyugtatott, hogy nem lesz semmi baj, nagyon kedvesek. Mondta, hogy Kat-et szinte a lányuknak tekintik, és hogy nagyon sokat van náluk. Én még mindig féltem egy kicsit, de ezt nem mutattam Tomnak.
-Anya, megjöttünk! - kiáltotta el magát Tom, mikor beértünk.
-Nappali! - hallatszott egy női hang, nyilván a nappaliból. - -Sziasztok. - nézett ránk.
-Anya, ő itt April. - mondta Tom, majd úgy mellékesen hozzátette:- A barátnőm.
-Igen? April, tegezz nyugodtan. Örülök! Simone vagyok! - boldogan állt fel, és ölelt meg.
-Hello. Én is örülök. - mondtam meglepetten.
-Kértek valamit? - nézett ránk, mikor elengedett.
-Nem... felmegyünk a szobámba. - mondta Tom, és elindult felfelé.
-Tom! Tegnap este....
-vele voltam. - mutatott rám.
-Bill azt mondta, hogy valamilyen Lillynél alszol.
-Igen. Ő Lilly. - mondta Tom.
-Nem... - kezdte Simone.
-De, April a nevem, de sokan Lillynek hívnak. - mondtam mosolyogva.
-Óh, értem. Na, menjetek! - mondta, majd visszaült a kanapéra.
-Tényleg kedves. - suttogtam Tomnak, miközben felfelé mentünk a lépcsőn.
-Mondtam. Ez Bill szobája – mondta, mikor felértünk. Egy kis folyosó volt, ahonnan csak két szoba nyílik. - Ez az enyém. Anyuék lent alszanak. Gyere.
-Szép szoba. - mondtam, mikor felmértem a szobát. Az íróasztalon minden nagy összevisszaságban hevert, az ágy rendben volt, a szekrény ajtó félig nyitva. A falakon nem volt semmi, csak egy két polc, amin fényképek sorakoztak.
-Köszi. Én megyek zuhanyozni, nézz körül, érezd otthon magad. - mondta, majd bement a szobából nyíló fürdőszobába.
Én szép lassan körbe jártam a szobát. Először a fényképeket néztem meg. Volt, amin Billel volt. Nem lehetett nagyon régi kép. Volt a szüleiről kép, Kat, Bill, Tom hármasról, volt, amelyiken Sam és Tom volt. Egy képen számomra két ismeretlen lány volt, amin a földön ülve nevetnek valamin. Volt, amelyiken Bill valami nagyon hülye grimaszt vág a kamerának. Tovább mentem, a másik polcon könyvek voltak, gondolom csak dísznek. Tom nem az az olvasó-ember fajta. Nem volt 10-nél több könyv ott. Tovább mentem, a szekrényajtót becsuktam, és az íróasztalnál megint megálltam. Ott egy kislámpa volt, néhány tankönyv és még sok papír, amik között volt néhány dolgozat is. Néhány füzet nyitva volt, és a lapok alján, tetején esetleg a szélén szép, lány írással egy-egy telefon szám volt oda írva, és egy hozzátartozó név. Felvettem az egyik füzetet, hogy jobban megnézzem. Minden harmadik lapon volt egy telefon szám. Tudtam, hogy Tom nagy csajozó, de ez még engem is meglepett. Még mindig a füzetet tanulmányoztam, mikor Tom kijött a fürdőből, teljesen felöltözve.
-Kész vagyok. - mondta amint kiért.
-Az összessel voltál? - kérdeztem, és felmutattam a füzetet.
-Mi? Jajj, April... - mondta, és kivette a kezemből a füzetet. - Ezek csak számok. Felét se hívtam fel.
-És a másik fele? Tom, nem kell hazudni! Az igazat mond. - mondtam. Valamiért felhúzott ez az egész, ezért egy kicsit ingerülten beszéltem vele.
-Nem voltam minddel. Talán héttel, nyolccal. - válaszolt komolyan.
-Jah, csak héttel? - kérdeztem vissza.
-April...
-Most elmegyek. Nincs harag, meg semmi... de ez nekem még sok... Tudod, te... majd találkozunk. - mondtam, elindultam ki. Azonban Tom visszarántott.
-April, az régen volt. Nem értem, mi a bajod, hiszen te is tudod, hogy az régen volt. Ne menj el. - nézett a szemembe.
-Sajnálom... nem tudom, miért zavart meg ez.... csak... Tudod, Peter... - mondtam, és megöleltem.
-Figyelj, én nem vagyok Peter. Most veled vagyok, és megpróbálok más lenni, miattad. Hallod? Miattad. - mondta, majd megcsókolt.
-Annyira hiányzott, már hogy valaki legyen velem... és hát... kijöttem a rutinból. - mosolyodtam el.
-Ezen segíthetünk. - mondta, majd megint megcsókolt. - Gyere, üljünk le.
-Tom.. én nem akarom, hogy más legyél. - mondtam, mikor leültünk. - Csak... add önmagad!
-Ez nem lesz nehéz, mert nem tudok jól színészkedni. - mondta, mire elmosolyodtam. Ekkor megcsörrent a telefonom.
-Háló? - szóltam bele, de hirtelen megszakadt. - Lerakta. - néztem a telefonomra.
-Mi? ki lehetett az?
-Nem tudom. Mind1. Lehet, hogy téves. - rántottam vállat.
-Oké, de akkor is bele kell szólni, hogy megtudjuk... - mondta, de én elhallgattattam úgy, hogy megcsókoltam.
-Sokat beszélsz. - mondtam és elhúzódtam tőle, mire ő egy határozott mozdulattal az ölébe tett. Ekkor azonban az ajtó nagy lendülettel kinyitódott, és Bill rohant be, mint egy őrült.
-Ugye nem zavarok? Bocs, de Kat keres.... - mondta lihegve, és bebújt mögénk.
-Mit csináltál? - kérdezte mosolyogva Tom.
-Öhm.... nem tudom, miért, de nem tetszett neki, hogy hülyeségből egy kicsit leöntöttem vízzel... - mondta nevetve.
-Te leöntötted? - kérdezte immár én is nevetve.
-Dehogy! Csak egy kicsit lett vizes!
-BILL KAULITZ! Azonnal gyere ide! - kiabált Kat, majd befordult a szobába.
-Ez neked kicsi? Tiszta víz szegény! - mondtam, mert nem kicsit volt vizes, hanem mindene vizes volt.
-Kat, tudod, hogy nem akartam... - mondta Bill hátrálva.
-Igen, hogyne! Gyere csak ide! - mondta fenyegetőzve Kat.
-Szívem... mit akarsz csinálni? - kérdezte mosolyogva, és neki hátrált a falnak.
-Még mosolyogsz is? Azt hiszed, nem tudok elbánni veled? - kérdezte, de már ő is mosolygott.
-Nem hiszem, hanem tudom. Meg... ha mégse lenne igazam, itt van... Tom! - nézett testvérére. - Ő majd segít nekem.
-Aha... nekem meg itt van Lilly. - mutatott rám. Ekkor Kat megállt Bill előtt, én meg felálltam Tom öléből, hátha segítenem kell neki. Néhány másodperc múlva Kat hirtelen elkezdte csikizni Billt, aki nevetve roskadt össze.
-Tooohhohoom! - mondta nevetve.
-Ne-ne! - mondtam, és kinyújtottam a kezem, mint egy stop táblát.