Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


13.

2009.05.17

Kiválasztottam a ruhát, amibe megyek. Egy kicsit most nőiesebbre vettem a figurát: egy világoskék nyakba akasztós felső, egy sötét csillogós farmer ezüst övvel, és egy topánka. Egy farmer pulcsit akartam felvenni, míg a buli helyszínére érkezünk. Gyorsan megfürödtem, hajat mostam, majd neki álltam készülődni...
Természetesnek ható smink, az előre kikészített ruha, a hajam enyhén begöndörítve - készen álltam. Éppen a tükörben szemezek magammal. Be kell valljam, tetszett a látvány. És még volt is fél órám... lementem a konyhába, ahol anyu az asztalnál ült, és írogatott valamit.
-Ki ez a gyönyörű leányzó? - kérdezte mosolyogva, mikor felpillantott.
-Hát, egy nagyon kedves lány. - mondtam, és leültem. - Mit írsz?
-A főnököm már most hazaküldött néhány holmit, hogy itthon csináljam meg. - rázta meg fáradtan a fejét, majd csöngettek.
-Ki lehet az? A lányok fél óra múlva jönnek... kimegyek. - majd elindultam az ajtóban. Kinyitottam az ajtót, de szinte rögtön becsuktam. Csuktam? Nem... inkább becsaptam.
-Nyisd ki! Csak... hallgass meg! - kiáltott be az illető, mire én szó nélkül kinyitottam, és az ajtófélfának dőltem.
-Mond. - mondtam hűvösen.
-Jól nézel ki. - mért végig barna szemeivel. - Hova mész?
-Tom, nyögd ki, hogy mit akarsz! - mondtam ugyanúgy, mint az előbb.
-Mit beszéltetek Billel? - kérdezte.
-Semmit. Még valami?
-Most miért vagy ilyen?
-Ha ennyi, akkor... - kezdtem, és már akartam becsukni az ajtót.
-Nem, nem ennyi! - emelte fel a hangját.
-Jól van, nem kell rögtön kiabálni. Folytasd.
-Figyelj, ami ma történt... - kezdte, mire én becsuktam magam mögött az ajtót, és kiléptem Tom elé.
-Igen?
-Én... miért nem jössz velem a bálba?
-Mert mondjuk csak... tegnap nem tetszett az, amikor majdnem megcsókoltál. Ja, és igen... gondolom azt a feketét jobban szeretnéd elvinni.
-Féltékeny vagy. - nézett rám mosolyogva.
-Nem. De most ha nem zavar, szeretnék összepakolni estére. Szia. - mondtam, és elindultam be, de megfogta a kezem.
-Tudom, és te is tudod, hogy féltékeny vagy. És annak a feketének neve is van. - mondta a szemebe fúrva a tekintetét.
-Lehet, de engem nagyon nem érdekel, mi a neve. És nem, nem tudok róla, hogy féltékeny lennék. Ennyi? - kérdeztem még mindig higgadtan, és egyben hűvösen.
-Nem. Még valami... - mondta, majd hirtelen megcsókolt.
-Te teljesen hülye vagy?! - löktem el magamtól. - szerinted vicceltem az előbb? És ha még egyszer... csak egyetlen egyszer próbálkozz be nálam... esküszöm, soha többet nem látsz! - majd bementem, és jól becsaptam az ajtót. Tom csak állt még mindig ugyanúgy. Nem értette, hogy értettem... de honnan is érthetné?
-Ki volt az? - kérdezte anya a konyhából.
-Senki. Csak egy fiú az iskolából. - léptem be a konyhába nyugodtan.
-Egy fiú? Hmm, jól hangzik. - huncutul kezdet el mosolyogni, és már el is felejtette a dolgát.
-Nem, nem hangzik jól, mivel egy szemét az illető. De neked nem dolgoznod kéne? - ezzel a két mondattal sikerült lehervasztanom a mosolyát.
-Nem akarsz mesélni? Megbántott? Mi történt? - kérdezte szinte aggódva.
-Nem, nem volt semmi. - mondtam, de ezt gondoltam: azon kívül, hogy ha jól emlékszek, harmadszor smárolt le az engedélyen nélkül, nem... nem történt semmi.
-Biztos? Elmondhatod....
-Megjöttek! - pattantam fel, hisz az imént ismét megszólalt a csengő.
-Vigyázz magadra... időben érj haza!
-Anya, mire én hazaérek, te már rég aludni fogsz. - kiabáltam vissza, és kinyitottam az ajtót. - sziasztok! Indulhatunk?
-Anyám, de jól néz ki valaki! - szólt Lena, mikor elindultunk.
-Ti sem panaszkodhattok. - mondtam, mikor végignéztem a kis társaságon:Lena, Sam és Em. - Hol van Karola?
-Nem engedték, mer vigyáznia kell kisebb családtagokra... szegény. - tette hozzá halkan Sam.
Az út nem volt sok idő taxival. Végig nevettünk, így még véletlenül se tudtam Tomra gondolni, ami nem is hiányzott. A lányok szerintem valami bogyót beszedtek, mert nagyon őrültek voltak egész úton. Még a taxiban előkerült egy üveg csokilikőr, ami hamar elfogyott, így jó hangulatban léptünk ki a taxiból. Szinte mindenki megbámult minket, hiszen elég hangosak voltunk, de nem bántuk, inkább élveztük a rivaldafényt. Sajnáltam, hogy Kat és Karola nem lehettek velünk, de így is nagyok voltunk. Mikor bejutottunk, gyorsan leültünk egy asztalhoz, és jó sok alkoholt rendeltünk. A zene nagyon jó volt, és így Sam el is ment táncolni, egyedül. Hamarosan Em is csatlakozott hozzá, így csak én és Lena maradtunk. Mi csak ittunk, és nézelődtünk, nevettünk.
-Kimegyek a mosdóba! - ordítottam a zene miatt Lenanak.
-Menjek... veled? - kérdezte akadozva.
-Nem kell. Sietek! - majd elindultam.
Nem tudtam, hogy hol van a mosdó, de viszonylag hamar megtaláltam. Gyorsan könnyítettem magamon, majd a tükörhöz léptem, hogy a sminkem ellenőrizzem. Ki be mászkáltak a lányok. Viszont mikor bejött egy lány, meg álltam a mozdulattal: a kezem a levegőben félúton a csak felé. Fekete haj, sötétbarna szemek, vékony test. Én gyorsan összeszedtem minden holmimat, bedobáltam a táskámba, és gyors tempóban elindultam ki a mosdóból, ám az ajtó előtt egy kellemetlen személybe botlottam....