Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


1. Kuszaságok

2009.05.24

A csarnok tele van a szurkolók ezreivel. Idegesen tördeltem az ujjaim.
- Nyugodj meg, menni fog.-nyugtatott egy ismerős férfi hang de mégsem tudtam ki az.
- Könnyen beszélsz...-mondtam, de nem néztem rá. Úgy éreztem hogy most nem kell hisz ismerem.
- Ne aggódj. Begyakoroltuk.-mondta a férfi majd hozzá tette a színpadra mutatva-Jobbak leszünk mint ők!
A színpadon egy nő és egy férfi táncolt. Igen...
- MOST KÖVETKEZIK FABYANA SWICH ÉS...-a hangos bemondó de a fiú nevét már nem hallottam ugyanis szörnyű csörömpölés zavart meg. Kinyitottam a szemem és a fehér plafonnal találtam szemben magam.
-Csak álom.-nyugtattam magam és automatikusan a telefonomhoz nyúltam. Kikapcsoltam az ébresztőt és tárcsáztam a legjobb barátnőm számát.
Igen, a nevem Fabyana Swich de a barátaimnak csak Fabby. 16 éves vagyok és az édesanyámmal élek és a nagyon hülye bátyámmal aki 2 évvel idősebb mint én és ezt nagyon szívesen fel is hozza a vitáknál. Az apám nem ismerem, hiszen 2 éves koromban meghalt egy autóbalesetben.
- Lökjed.-szólt bele a telefonba Kim.
- Álmodtam.- mondtam nyugisan.
- Már megint?- kérdezte Kim unottan. Na igen, ő a legjobb barátnőm 16 éves és Kölnben lakik akárcsak én.
- Ühüm.- bólogattam pedig tudtam hogy ő nem látja.
- Jól van csajszi, gyere egy óra múlva a fagyizóba.- mondta.
- Köccencs.- mondtam és kinyomtam. Nem kellett sok idő mire felöltöztem hisz kora nyár volt, a nap sütött és a levegő dög fülledt. Tehát a fehér combközépig érő rövidnadrág, fehér topp és Basseball sapim mellett döntöttem. A hajam félig hosszú sötétbarna(na nem annyira sötét), szőke mellírrel. hozzá bújtatós strandpapucsot húztam és már útra készen álltam. Sminkelni nem sminkeltem hisz a nagy melegben nem a legjobb a sminkelés...Felkaptam a telóm és már futottam is le az emeletről.
- Kisasszony ne futkoss!-szólt rám anyám akivel nem épp a legjobb a viszonyom.
- Oké oké.-mondtam és futottam tovább. A fagyizóhoz érve egyetlen olyan asztalt sem láttam ahol ne ült volna legalább egy ember és akkor megláttam Kimet ahogy épp int felém, hogy helyet foglalt.
- Szia Csillagom.-köszönt Kim.
- Helló- mondtam miközben leültem a székre.
- Rendeltem már.- mondta mikor látta hogy az étlapot bújom. Kétkedve néztem fel rá.
- Mit?-kérdeztem.
- Karamell és mogyoró. A két kedvenced.-mondta egyszerűen.
- Na azért.- mondtam egy megkönnyebbült vigyorral az arcomon.
- Nos mi is az álmod? Mindig ugyanaz?...Mióta?-kérdezte miközben én csak bólogattam minden kérdés után.
- Egy hete.-mondtam. Tekintetem körül szánkázott a cukrászda előtt ülőkön, s ekkor megakadt a szemem két fiún aki minket nézett. Az egyik fekete hajú, a másik rasztás barna hajú.
- Mit nézel?-kérdezte Kim és ekkor ő is oda fordult.- Hm... nem rossz.-mondta. Én csak nevettem rajta és elkaptam a tekintetem.
- Ne nézd! Feltűnő!-mondtam neki. Ekkor oda jött hozzánk Nina.
- Csá Nina mizujs?- kérdezte Kim.
- Ma mégis van próba. 4-re a próbateremben és ne késsetek el.-mondta Nina.
- Le is ülsz esetleg vagy csak elhadarod és már tovább is állsz?-kérdeztem vigyorogva. Ő csak egy szúrós tekintettel díjazta ezt. Ünneprontó egy nőszemély annyi szent!
- Mindegy.-mondta Kim megmentve a vitától, amelyet látszólag Nina akart kelteni.
- Akkor négyre.-mondta és egy utolsó pillantást vetett rám, és el is viharzott. Mire megint a két fiú felé néztem, már négyen voltak.
- De vissza térve.. miről szól az álmod?-kérdezte Kim.
- Hát arról, hogy táncversenyen vagyok és mire én jönnék már vége is az álmomnak.-mondtam
- Megjegyezném, hogy csak te vagy olyan hülye, hogy szombaton délután is alszol.- mondta Kim és úgy nézett rám, mintha valami lmebeteg szentségtörő ennék, aki mindig csak undorító dolgokat tesz. Nem is tudom hogy mertem egyáltalán elképzelni, hogy az ember aludhat is....
- Hah... te meg vagy huzatva. -mondtam döbbenten. A fiúk társasága valamin hangosan felnevetett. Rájuk néztünk mire a raszta hajú rám mutatott.
- Ezek hü.lyék?-kérdezte Kim.
- Mindegy, menjünk.-mondtam és felálltam.
- De a fagyid.-mondta Kim.
- Jah, tényleg.- ültem vissza. Ki is hozták a fagyit, mi kifizettük és megettük. Mikor végeztünk vele már kereken 4 óra volt.
- Késni fogunk.-mondta Kim.
- Már nem.-mondtam és elindultam. Kim jött mellettem a négy fiú pedig alaposan megbámult minket. Úgy 10 perc múlva már a teremben is voltunk.
- Késtetek! Negyed 5.-támadt le minket Soy. Soy egy magas barna hajú helyes fiú volt és persze meleg. Ő volt az egyik gitáros, én a másik és Kim a dobosunk. Leyley volt a szintetizátoros és Nina az énekes. Persze volt egy-két szám amiben és is énekeltem de általában csak vokáloztunk. Mégis Soy volt az egyetlen fiú.
- Bocsi, többet nem fordul elő.- mondtam.
- Még sohasem voltál itt időben! Szerinted ezen tudsz változtatni?- kérdezte Nina felelősségre vonó hangon.
- Ez nem igaz. - modtam hevesen tiltakozva.
- Tudod hogy igaz.-mutogatott rám.
- Na jó de...-kezdtem volna megadva magam de félbeszakított.
- Fabby!-szólt rám.- Mindannyian tudjuk, hogy a késés az erősséged! Mit kell ezen tagadni?- kérdezte és hátat fordítva nekem felmászott a színpadként használt emelvényre.
- Mivel kezdünk Nina?-kérdezte Soy.
- Nem t'om. Legyen a Bad Girl's. - mondta Nina egy vállrándítás kíséretében. Úgy tűnik végr leszáll rólam, és a pontossági hibáimról. A másfél órás próba végén Nina fontos hírt közölt.
- Nos van egy jó hírem, már akinek persze jó... A jővőre nézve, a sikerért beneveztem egy pályázatra a bandát. Ha elnyerjük a pályázatot, egy híres Rock banda elő bandája leszünk. Lesz hírevünk, menedzserünk, és kiadják a cd-inket. Úgyhogy ne tervezzetek a jövőhétre ha lehet, ugyanis muszáj gyakorolnunk, minden nap. Egy hét múlva küldenek ki valakit meghallgatni a zenénket.-mondta. Szájtátva meredtünk rá. Mindenkinek ugyanaz a kérdés kavargott a fejében:És a bandát miért nem kérdezte meg?