Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


16. Minden véget ér, és semmi sem tart örökké

2009.06.09

Egy héttel és három nappal később...

Jackel épp egy parkban ültünk, mikor Kim jött arra. Az arcáról sütött az undor, mikor rám nézett. Talán ezért költözött el Emmáékhoz. Leyel ketten maradtunk, és elmondta nekem, hogy Kim azért néz rám így, mert úgy gondolja, hogy megcsalom Tomot, és szerinte is. Már majdnem elárultam, hogy nem járunk, de nem tehettem, hisz Tom megkért. Kim megállt előttünk.
- Sziasztok fiatalok.- a hangja durva és feszült volt.- Hogy vagy Jack? És te Fabby? Jól választottál pasit, hisz képes megbocsájtani, hogy egy másik pasit tartasz folyamatosan mellette. Upsz...- kapta a kezét a szája elé- elszóltam magam? Na bocsi, sziasztok!- mondta és elment. Jack elvette a kezét a vállamról és rám nézett vallatóan.
- Ez igaz?- kérdezte Jack.
- Nem.- mondtam.- Csak...- na ez a csak nem kellett volna ugyanis itt felállt a padról.
- Csak mi? Tudod mit? Nem érdekel. Hagyjuk ezt a témát, és egymást is. Tudtam már az elejétől, hogy valami bűzlik itt.- mondta és elrobogott.
- Ne, Jack, várj!!!- kiabáltam utána, de ő eltűnt. Dühöse3n mentem fel az emeletre és dörömböltem Emmáékhoz. Még Myssy és Emma is megutált azért amit csináltam. Kim nyitott ajtót.
- Hogy gondoltad ezt mégis mi?- kiabáltam rá. A Tokio Hotel és a Lost Angel's minden tagja körénk gyűlt.- Miért mondtad ezt neki?
- Mert egy ri*anc vagy és jobb, ha ő is megtudja. Tom még mindig nem tud róla!- szólt vissza nyugodt hangnemben.
- Hogy Tom nem tudja? Az ő hibája az egész!- mutattam Tomra, de Kimmel ordibáltam. Majd Tomra néztem.- Tom mond el az igazat nekik!
- Az igazat?- nézett rám értetlenül Tom.
- Tom tudtad, hogy a mi kis Fabbynk megcsal téged?- kérdezte Kim.
- Megcsalsz?- kérdezte Tom színpadiasan, megbántott arcot öltve.
- Tom ne csináld ezt.- mondtam és kikönnyeztem.- Kérlek.
- De hiszen megcsalsz!- szólt rám Tom ridegen. Tudtam jól, hogy neki ez mostpont jól jön hisz véget vethet a kapcsolatunknak, és nm kell valami mást kitalálni.
- Tom. Fejezd már be ezt az egészet! Jack itt hagyott. Hagyod, hogy a barátaim ellenem forduljanak, és nem segítesz? Én segítettem neked.- mondtam és már folytak a könnyeim, miközben az arcom dühtől lángolt.
- Nem tudom miről beszélsz, de kettőnk között mindennek vége!- ordított rám Tom. Én sírva vonultam a szobámba, bevágva az ajtót. A szobában az erkélyhez vonultam és kiültem a korlátra. Miért nem mondja el az igazat Tom? A barátaim ellenem fordultak és ku*vának nézek. A fiú, aki mellett nem gondoltam Tomra elhagyott, és Tom csúnyán elbánva velem hagyta az egészet, csak azért, hogy ő jobb színben tűnjön fel. Ley bejött a szobába. A bőröndjébe cuccolt, hát ő is elmegy Emmáékhoz... Ezek után két teljes napig ki sem mozdultam a szobámból, és nem is ettem semmit, a nyugtatókon kívül. Egy is sok volt belőle, de most már minden este kettőt vettem be, plusz nap közben egy-kettőt. Valaki kopogott. Nem szóltam ki. Megint kopogtak, s most Georg be is szólt. Már ha jól értelmeztem a hang tulajdonosát.
- Fabby nyisd ki, én vagyok.- mondta Georg, majd egy újabb hang.
- Fabby kicsim kérlek. Én vagyok az.- mondta a bátyám. Ő a bátyám, és én beengedhetem. Nehéz volt menni, hisz semmi erőm nem maradt. Az ajtóhoz csoszogtam. Kinyitottam az ajtót és berobogott rajta a bátyám. Először szorosan magához ölelt, majd miután sziszegve jeleztem, hogy fáj az érintése, eltolt magától és szörnyülködve nézett rajtam végig. Nem csoda, hisz a két nap alatt kifehéredtem, az arcom nyúzott és sápadt volt, a külsőmmel amúgy nem volt gond, hisz rendesen fésülködtem, öltöztem és fürödtem. Az asztalon megpillantotta a gyógyszeres dobozt.
- Mennyit vettél be a két nap alatt?- kérdezte dühösen.
- Talán 5- öt vagy hatot.- mondtam. A bátyám a telefonhoz állt és tárcsázott, majd a címet mondta, meg hogy orvos kell. 10 perc múlva egy francia doki turkálta a torkomat. Valamit mondott bátyámnak, amit én nem hallottam, mert elaludtam. Mikor felkeltem, egy tálcát láttam magam előtt és rajta a sok gőzölgő kajával. Bátyám előttem ült.
- Jó reggel kis szívem.- mondta.
- Szia.- mondtam. Már két napja nem beszéltem. Ez a világrekordom. Mikor megettem a kaját, bátyám felállt, hogy kivigye a tálcát, és addig beültem egy forrófürdőbe, és áztattam magam, majd egy törölközőt csavarva magamra, kimentem a szobába, újult erővel. A bátyám az ágyamon ült.
- Hallottam mi történt.- mondta, de ellentétben mindenki mással, az ő hangja nem volt sem vádló, sem dühös, de még csak felelősségre vonó sem. Együtt érzőn csengett, ami engem megnyugtatott.
- Mióta vagy itt?- kérdeztem a másik megvetett ágyra nézve.
- Három napja, Tegnap reggel óta alszol, gondoltam jól esne egy kis kaja, hisz ahogy az orvos mondta, két napig gyógyszeren éltél.- mondta a bátyám egy labdát dobálva.
- Nem hazudott. Na és te? Az igazat hallottad, vagy a Tomék által kreált kis hülyeséget?- kérdeztem a szekrényem nézve.
- Ma koncert van. Amúgy pedig azt, hogy megcsaltad Tomot.- mondta a bátyám.
- Ma van koncert? Nagyszerű.- mondtam.
- Igaz amit hallottam? - kérdezte Oliver.
- Bizonyos értelemben igen, de ha az igazat akarod hallani akkor jól figyelj.- mondtam és bementem a fürdőbe. - Tom megkért, hogy két hétig játszam el, hogy járunk, mert akkor Bill elhiszi, hogy meg tud változni, de tudta, hogy ez nem igaz. Aztán én találkoztam egy helyes pasival és még nem járt le a két hét. Kim oda jött Jackhez és hozzám és azt mondta neki, hogy megcsalom, pedig nem, és mikor a többiek előtt kértem Tomot, hogy árulja el az igazat...- itt felhúztam a toppom.- akkor úgy tett, mintha megcsaltam volna és hagyta, hogy a barátaim, ellenem forduljanak, és Kimnek még volt képe azt mondani, hogy én vagyok a rib*nc, mikor neki már olyan is volt, hogy egyszerre három pasit tartott és minden értelemben tartotta őket. Én viszont Tommal összesen kétszer vagy háromszor csókolóztam, azt is az első három napba. Azóta hozzá se nyúltam.
- Akkor miért nem verted agyon Tomot?- kérdezte bátyám.
- Mert szeretem őt.- mondtam határozottan és kiléptem a fürdőből.- De Jack mellett nem kellett szerepelnem, hanem önmagam lehettem és Tomra sem gondoltam azalatt a pár óra alatt, amit átbeszéltünk és sétálgattunk. Anyu most örülne, ha tudná, hogy a lánya egy rib*nc lett és hogy neki van igaza.- mondtam és Oliver mellé álltam.- Éhes vagyok, együnk.- mondtam.
- Most ettél.- mondta hitetlenkedve.
- És azelőtt három napig semmit. Na gyere.- mondtam és felrántottam az ágyról és elindultunk kifelé.- De ezt ne mond el senkinek.- mondtam.
- De miért?- kérdezte Oliver.
- Mert eddig szegény megcsalt Tomcikát pártolták és dédelgették, és ha kiderül, hogy az ártatlan Tomcika egy aljas dög, akkor jönnek és Fabbykát kezdik dédelgetni, nekem meg nem hiányzik ez.- mondtam, miközben a liftbe álltunk. Sehol senki, mindenki eltűnt.
- Mellesleg mennyi az idő?
- Fél hat.- mondta a bátyám.
- Ugye eljössz a koncertre?- kérdeztem, majd szomorúan hozzá tettem.- Nem akarok egyedül lenni.
Hát nem is voltam egyedül, ugyanis a bátyám egész koncert alatt a színpad mögött állt. Miután végeztünk, csapatmegbeszélést csináltak a lányok és nekem nem szóltak, majd ki kellett menni autógrammot osztani, és mikor a Tokio Hotel végzett és autógrammokat adott, mi kimentünk egy interjúra, ahol meg sem szólaltam, csak félre vonultam, mondván, hogy fáradt vagyok, pedig csak annyi volt, hogy nem hagyták, hogy közéjük üljek. Mikor végeztek és ki lehetett menni, egy külön szobában le kellett tenni a cuccokat. Ott találkoztam Tomékkal először.
- Fabby.- szólt Tom, és a szemében látszott, hogy nyomasztja valami. Pontosan tudtam, hogy mi az, de nem érdekelt.
- Hagyj.- mondtam és elfordultam a mikrofonos szekrényhez.
- Tom, nehogy már te fuss utána, hagyd őt!- szólt neki Kim.
- Te ostoba, ezt nem érted!- förmedt rá Tom és mindenki elhallgatott, csak én csináltam úgy mintha meg sem hallottam volna.- Soha nem jártunk, nem is csalt meg! Megkértem, hogy játssza el, és mikor lett volna egy igazi pasija, hagytam, hogy ellene forduljatok. Az egész az én hibám!!- kiabálta és valamivel nyugodtabb hangon hozzám fordult, miközben én hátat fordítottam a mikrofonos szekrénynek.- Nem akarlak újból elveszíteni!
- Tom.- mondtam elé állva, kezem az arcára téve.- Soha nem veszítettél el.- mondtam és ellöktem ujjal az arcát és valamivel keményebben hozzá tettem.- Mert soha nem voltam a tied!- és ott hagytam őket. A bátyám helyeslően mosolygott és elismerően átölelte a vállam és elindultunk vissza a szállodába.
- Na és innen mit tervezel? Hogyan lesztek együtt, anélkül, hogy magányos lennél?- kérdezte Oliver a szobámban.
- Először is pakolok és haza megyek. Mikor haza értem, kinyújtóztatom végtagjaim és elindulok új barátokat keresni. Mikor pedig koncert van, vissza jövök és koncertezünk egyet, majd ismét lelépek.- mondtam és a bőröndjeimet előpakoltam.- Mellesleg te mit csinálsz itt?- kérdeztem.
- Georg hívott fel, mert Tom aggódott érted.- mondta a bátyám.
- Akkor együtt is mehetünk haza. Tom pedig aggódjon saját maga miatt. Engem nem érdekel.- mondtam és kivettem a ruhákat a szekrényből.- Felhívnád az utazási irodát, és foglaltatnál két helyet valamelyik holnap délelőtt induló gépre?- kérdeztem. Oliver nyögött egy „hát persze” hangzású valamit és kiment, hogy elintézzen valamit. 10 perc múlva, mikor a ruháim nagy része már a bőröndömben pihent, ismét belépett.
- Oké, holnap nyolckor megy a gépünk és 10- kor száll le Berlinben. Két személyre foglaltattam.- mondta.
- Köszönöm.- mondtam és körül néztem a szobában.
- Elmegyek valahová, elintézni valamit. Egy óra múlva jövök.- mondta Oliver és elment. Körülnéztem az asztalomon, s szembe tűnt egy kép, amin a Lost Angel's minden tagja vidám és összekapaszkodva nevet. Pár emlék idéződött fel bennem.(Hallgasd: http://www.youtube.com/watch?v=U7qOsti5r2U )

- Öhm.. meghallgatás? Az előzenekarra gondolt?-kérdeztem egy bizonyos tehetség kutató embert.
- Igen.-mondta a férfi. Szomorúan lehajtottam a fejem.
- Nos az a helyzet, hogy...-kezdtem a beszámolót a banda feloszlásáról mikor Emma közbe szólt.
- Az a helyzet, hogy készen állunk.-mondta és rám kacsintott.
- Mi?-néztem rá.
- Na.. hajrá.. ne várassuk az urat.-mondta Myssy. Én először döbbenten néztem, majd éreztem, hogy mosódik előttem a kép az érzékenységtől és könnyes szemmel tátogtam egy köszönömöt és felmásztam a színpadra.”
A következő kép a házunk előtt játszódik.
„ Mikor épp elindultam egy fekete kocsi állt meg nem sokkal mellettem. Kiszállt belőle két lány mire Bill és Tom már futott is felénk. Azonban hirtelen megtorpantak. A két lány ugyanis eldobta a táskákat amik a kezükben voltak és a nyakamba ugrottak.
- Fabby!!!-kiabálta az egyik.
- Myssy!!-kiabáltam vissza. És puszi-puszi.
- Fabby!- kiabálta a másik.
- Emma! Akkor is hallom ha nem kiabálsz!-vigyorogtam és puszi-puszi.
- Köhömm...gondolom nem kell bemutatni.-mondta Bill, de mi észre sem vettük.
- Mit kerestek itt?-kérdeztem.
- Tom és Billnél leszünk a mai és a holnapi napon.-mondta Emma.
- És te hogyhogy itt vagy?-kérdezte Myssy.
- Én itt lakom csillagom, vagy már ezt is elfelejtetted, mint ahhogy azt is, h hogyan kell levelet írni?-kérdeztem vigyorogva.
- Bocsi hogy nem írtunk, de tudod mit? Gyere el velünk valahova és megbeszélünk mindent.-mondta Emma.
- Az most nem fog menni. Próbára kell mennem és csak 7-körül érek haza és 8-ra meg megyünk a TH koncertre, mert Kim a lelkemre kötötte. De talán holnap.-mondtam.
- Oké-oké. De te még jáccol a bandában?-kérdezte Myssy.
- Persze. Miután elmentetek, jött Alyssa és Sooy. Már csak én vagyok az eredeti régi bandából. Thristin is elment, helyette van egy Kim.-mondtam.
- Jajj de jó. Még a clubban vagytok?-kérdezte Emma.
- Igen, ha gondoljátok ugorjatok be.-mondtam.-Na én megyek!Pá!”
A következő emlék a régi szobámban játszódik. Csak egy szöveg, de Sokat jelent nekem.
„ Hű leszek a szavadhoz, és megígérem, ahogy azt a levélben megírtad, hogy mindig tartani fogom a szavam és sohasem fordítok hátat önmagamnak.”
Felálltam és az ablakpárkányhoz léptem. Kényszerítenem kellett magam, hogy ne nézzek a képre. Egy egyszerű mozdulattal letöröltem a könnyeimet és az erkélyen kihajolva, beleordítottam a viszonylag csendes városba egy fájdalmas Á-t. A város persze nem figyelt fel erre, csak a mellettem lévő két szoba tulajdonosai néztek ki az erkélyre, akik Tom és Bill, valamit Georg és Gustav voltak. Nem néztem rájuk, csak az égre emeltem a tekintetem, ahol pár csillag fénylett. A tekintetem ismét magam elé mered, hátat fordítottam és bementem a saját szobámba. Ismét letusoltam, pizsamába bújtam és el tettem a ruhám a bőröndömbe, kitéve egy farmert és egy fekete pólót, fekete sapit és napszemüveget. Lefeküdtem aludni és az sem vettem észre, mikor Oliver hazatért. Reggel szép idő volt, s én fél hétkor felkeltettem Olivert. Hétre el is készültünk, majd Negyed nyolckor elindultunk az autóhoz. Senkivel sem találkoztam, csak a portással, aki megkapta a kulcsot, és mondtam, hogy ha keres valaki, mondja meg, hogy kijelentkeztem, majd útját vette a 3 és fél órás repülőzés, a kocsikázásokkal együtt. Nem volt maradásom, miért lett volna? Semmi sem kötött már ide. Sem Tom, sem a csajok, sem Jack, sem a hely varázsa. Minden elmúlik egyszer. Minden, még az is, amiről azt hisszük, sohasem ér véget, de semmi sem tart örökké. Semmi, kivéve az emléket, amit még a halálba is magunkkal viszünk.