Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


15. vita

2009.06.09
Rezgett a telefonom az asztalon. Mikor kinyitottam, a nagymamám nézett rám a kijelzőről.
- Igen?- szóltam bele dühösen.
- Fabby. Azért hívtalak, mert az anyád mondta, hogy tegyem meg. Megbocsátok azért, amiért úgy beszéltél, és hajlandó vagyok elfogadni a bocsánatkérésed.- mondta a nagyanyám.
- Felejtsd el! Neked kéne bocsánatot kérned.- mondtam.
- Ugyan miért? Te már Gonzales vagy akár tetszik akár nem.- mondta a nagyanyám..
- Na jól figyelj, mert csak egyszer mondom el. A Nevem Fabyana Swich, és nem leszek soha Gonzales. Ha azt hiszed, hogy csak azért mert apám meghalt átkeresztelhetsz, hát nagyot buktál. És ha nem törődsz bele, hogy Swich vagyok, akárcsak a bátyám, akkor ne tekints az unokádnak, mit árthatsz nekem? Én már régóta nem tekintelek a nagymamámnak.- mondtam és kinyomtam. Tom döbbenten nézett rám.
- Elmeséled?- kérdezte.
- Mit? A nagyanyámnak fáj a foga a sztárnagyanyó szerepére.- mondtam.
A következő két órában már Tomnak háttal ültem a kanapén, ő pedig átölelt és úgy beszéltünk.
- Alszol ma nálam?- kérdezte Tom.
- Nem.- mondtam.
- Na.... léccí!- kérte Tom.
- Nem lehet, bocsi. A mai koncert után megyünk bulizni... Úr isten, a koncert!- kaptam észbe. Tom rám nézett.
- Hova mentek?- kérdezte Tom.
- Megünnepeljük az első nyilvános koncertünket.- mondtam. Ekkor nyílt a bejárati ajtó, és belépett Myssy, nyomában Emmával.
- Mehetünk?- kérdezte Myssy lelkesen.
- Ha a hős lovag elengedi a királykisasszonyt, akkor ja.- mondta Kim, miközben kilépett a szobaajtón.
- Tom mi most megyünk vásárolni.- mondtam és felültem.
- Oké, oké. Lányok és a vásárlás. Együtt járó páros.- dörmögte, miközben kiment.
- Én is szeretlek.- kiáltottam utána, majd felkaptam a telefonom és elindultunk vásárolni. Hosszú órákon át járkáltunk fel-alá, csak azért, hogy végre megtaláljuk a megfelelő ruhát. Én végül egy csillogó-vörös pánt nélküli felsőt, fekete térdig érő szoknyát, fekete blézert és piros-csillogó cipőt és francia sapkát vettem. A cipő kivételesen tűsarkú, némileg zárt volt. Este nyolcra a fiúkhoz érkeztünk a stadionba. Emmán egy farmer rövidnadrág és rózsaszín pánt nélküli felső volt. Myssy ugyanaz kékbe, Ley fekete hosszú nadrágot és citromsárga toppot, Kim pedig fekete inget és fehér nadrágot húzott. Mikor beértünk, a fiúk tátott szájjal méregettek végig minket.
- Lost Angels! Van két percetek.- mondta egy szőke nő. Fantörpikus. Mikor a többiek kimentek a színpadra és a sötétben zenélni kezdtek, a tömeg őrjöngött. Nem minket vártak és mégis őrjöngtek.
Belekezdtek. A kezem izzadt, s éreztem, hogy el fogom ejteni a mikrofont, tehát még erősebben megszorítottam. És én következem. Lassú szám és nagyon szép, mégis én következem.
- „If I look up for the rainbow now... I saw it as a girl there you are already, the seven colours... - kezdtem bele, és kivonultam a színpadra. Olyan érzés fogott el, mikor megláttam azt a sok embert, és elképzeltem, hogy nem a Tokio Hotel elő zenekara vagyunk, és hogy ez a sok ember miattunk jött, ide, nem a TH miatt, s ez tényleg leírhatatlan volt.- „ So close me eyes, and open my heart...” Mintha nem is én lennék a színpadon, hanem valaki más hangját hallanám. Annyira jó volt.
- „Egy nap arra ébredsz, az életed elveszett...”- ez már a következő szám. Egyre jobban éreztem magam. Egyre otthonosabban mozogtam. A tömeg mosolygott. Jó jel. Mikor végeztünk mind a két számmal, a közönséghez szóltunk.
- Várjátok a Tokio Hotelt?- kérdezte Ley. A válasz egyhangúan igen volt.
- Ledobálnátok minket a színpadról legszívesebben, igaz?- kérdeztem. A válasz mindenkinél más volt.- Jól van. A következő szám egy dühös lányról szól, akinek összetörték a szívét. Ti is kerültetek gondolom már ilyen helyzetbe.- a zene elkezdődött. Silány rock volt, amit én írtam, egy ugyanilyen szituban.- No!No!No! No peace! No thanx! No love! No band! I hate boyfriend!I love bam-bem!- ez egy igazi szívből jövő szám. Ezután egy újabb angol szám következett.
- „On the road that continues on forever Lots of things happen, don't they? You show your courage, but today... All I can hear is your crying voice beyond the rocks....”- hát ez jó volt. Még hogy nem nekünk való a színpad. Ez volt életünk legjobb bulija. Aztán, hogy ismét gyors szám legyen, a Dobd őt- című számunkat választottam. 12 számot énekeltünk végül. Nagyon jól éreztük magunkat és szívesen megismételtük volna, de a Tokio Hotel 20:45- re volt kiírva és már lejárt a mi időnk. Megköszöntük és levonultunk a színpadról, utat engedve a fiúknak. Mikor leértünk, Tom ragadta meg a karom erősen, és mosolygott rám.
- Fabby. Gratulálok. Milyen volt az első fellépés?- kérdezte.
- Pazar.- mondtam és nem tudtam fékezni magam, megcsókoltam. Szenvedélyesen, szívből. Nem úgy, ahogy eddig, ez másabb volt, és ez a más, most jobbat jelent. Kezem a tarkóján volt, az övé pedig a hátamon. Úgy egy percig ölelkezhettünk így össze, aztán hallottam, hogy a Tokio Hotelt hívják, és szomorúan, de leváltam a szájáról.- Sok sikert.- mondtam és hagytam, hogy Tom elmenjen. Nem akartam elengedni őt, és tudtam, hogy más lány örülne, ha ilyen szerepben lenne, de nekem ez nem volt elég. Én nem eljátszani akartam, hanem azt, hogy tényleg szeressen. A lányok ugrálva fordultak hozzám.
- Sikerült, megtettük, jó volt!!!- kiabálták a fülembe. Rám valami furcsa okból, most jött rám a lámpaláz. Ez van. Andy is gratulált, mi pedig elindultunk bulizni. Egy bárban kötöttünk ki, ahol részeg hapsik és alvó nők voltak. A kocsmáros rosszallóan nézett körül az asztaloknál. Mi megálltunk a pultnál és 5 korsó sört kértünk, amit Ley fizetett, ugyanis ő volt a legidősebb. Hála nem kértek tőlünk igazolványt. A pult előtt állva éppen a számhoz emeltem a korsóm, mikor a pult mögötti tükörben megláttam, hogy egy borzalmasan ronda, és meglehetősen öreg ember a hátam mögött állt. A válla mozgásából ki lehetett venni, hogy a fenekem készül megfogni.
- A helyedben nem próbálkoznék.- mondtam és láttam, hogy az arca a vigyorgásból semmilyenbe vált. Aztán az arcára ismét visszatért az öröm és belemarkolt a hátsómba.- Én szóltam.- mondtam, miközben szépen, nyugodtan letettem a korsóm a pultra és hirtelen gyorsasággal megfordultam és behúztam neki. Ő hátra tántorodott, és a nem kicsi ütéstől, amibe beleadtam apait-anyait, ömleni kezdett a vér az orrából.
- Hülye kú.rva!- kiabált rám, megtörölve az orrát. Na ezt már nem hagyom annyiban. Most már tényleg dühös voltam. Felé indultam, miközben elkaptam a gallérját, és két hatalmasat húztam be neki, aztán a blézer csak visszafogott, ezért egy mozdulattal levettem és Kimnek dobtam, majd nem törődve vele, hogy lenge a felsőm még két hatalmasat húztam be neki, majd vissza álltam a pulthoz és felhúztam a blézerem.
- Adjon egy törlőrongyot.- mondtam a kocsmárosnak, aki a kezembe nyomott egy szürke rongyot, amibe a pasi vérét töröltem le a kezemről.
- Mifelénk a lányok nem verekednek így.- mondta a kocsmáros.
- Azért van ennyi disznó errefelé.- mondtam és belekortyoltam az italomba.
- Van kedved itt dolgozni?- kérdezte az ember.
- Kösz, de nem. Van jobb dolgom is, mint a sok marhát agyonverni.- mondtam, miközben a pasit, akit nem kicsit agyaltam meg, kivitték és kidobták a járdára. A többi részeg pasin látszott, hogy rólunk beszélnek.
- Biztos vagy benne? Elkélne a segítség.- mondta a hapsi.
- Ne tőlem várja.- mondtam határozottan. Ő csak megvonta a vállát, mi pedig részegre ittuk magunkat.
Épp az egyik asztalnál vihorásztunk, mikor egy nyolc fős fiúcsapat lépett be a bárba. Mi elhallgattunk egy pillanatra, csak addig, hogy megnézzük őket. Látszólag józanok voltak... még. Ők is mosolyogva néztek körül, majd megakadt a szemük rajtunk, azután ismét egymáshoz fordultak. Mi is összenéztünk, és hirtelen felnevettünk egyszerre. Azt a komolyságot, amit mi akartunk a képünkre erőltetni... Kiszúrtam magamnak egy szőkét. A bárban mindenki csak a társaival beszélt, és semmi zene, semmi tánc, csak a beszélgetések.
- Dobjuk fel a hangulatot.- mondta Ley.
- Igen Ley énekelj nekünk.- mondta Kim. Rájuk néztünk.
- Énekeljünk együtt mind.- mondta Emma.- Az tök király lenne.- mondta.
- Oké. Akkor mondjuk Gwen Stefani?- kérdezte Myssy.
- Jújj... azt az Eve-vel közös számát.- mondta Kim.
- Rich Girl?- kérdeztem. Ő bólintott.
- Akkor Gwen Stefani & Eve -Rich Girl.- jelentette ki Emma és bele is kezdtünk. Mindenki minket nézett, hisz öt német csaj angol számot énekel, egy francia bárban. Mi azért jól éreztük magunkat és észre sem vettük, hogy mi lettünk a középpontban, de hát... tényleg részegek voltunk. Mikor befejeztük, felálltunk Emmel az asztaltól és elmentünk még 5 korsó sörért, ugyanis az nagyon finom volt. Mikor befurakodtunk a fiúbandán át a pulthoz, lecsaptuk a korsókat.
- Még öt korsóval.- mondta Em. Egymásra néztünk és röhögni kezdtünk. Megkaptuk a söröket, de nem fért a kezünkbe. Az egyik fiú oda lépett hozzánk.
- Segíthetek?- kérdezte.
- Igen.- mondtam és a kezébe nyomtam egy korsót. Elindult velünk az asztalhoz. Mi letettük az az asztalhoz és Kim megkérdezte a fiút.
- Itt maradsz?- a fiú megvonta a vállát.
- Miért ne?- kérdezte és leült egy Ley által előhúzott székre. Valahol beindult a zene. Nem tudni, hogy hol, de senki nem állt fel.
- Van kedved táncolni?- kérdezte egy fiú aki épp akkor állt Kim mögé. Kim felállt, és ment táncolni.
- Unalmas!- nyögte be Ley, mikor Kim már ismét az asztalnál ült, a fiú pedig vissza állt a barátaihoz, mert magasról letojtuk.- Gyertek!- mondta és határozottan felmosott minket a székről. Ne végre, egy kis mozgás. Öt percnél tovább nem tudok nyugodtan, kussban megülni. Mikor felálltunk, kiderült, hogy táncolni akar. Miért ne?
Mire ismét magamhoz tértem, már egy fiúval táncoltam, szinte összeolvadt csípővel. Mikor vége lett a számnak, haza indultunk, a nyolc fiú kíséretében.
- Hol laksz?- kérdezte a fiú. Ők angolok... asszem.
- Az egyik szállóban.- feleltem. A fiú mosolygott.
- Van kedved találkozni holnap?- kérdezte.- Úgy három óra felé, ha felkelsz addigra.
- Nem tudom.- mondtam.
- Fabby! Tom!!!- figyelmeztetett Ley. Na igen, ők azt hiszik, hogy valóban járunk.
- Nem tudom, majd holnap eldől. Írd be a számod.- adtam át neki a telefonom.
- Te is a tiéd!- mondta a fiú és ő is átadta a telefont. Bepötyögtem a számom és vissza adtam neki.

Reggel kómásan keltem fel. Mikor az órára néztem, az már fél négyet mutatott. Körülnéztem, és Emma, meg Ley ugyanolyan állapotban ültek az ágyon mint én.
- Jó volt ez a buli.- jelentette ki Ley csak úgy mellékesen, majd mind a hárman nevettünk. Csörgött a telefonom, és már kétszer hívtak, csak nem vettem fel.
- Halló?- kérdeztem tök kómásan.
- Szia. Jack vagyok, tudod, tegnap estéről.- szólt bele.
- Szia. Én meg Fabby.- szóltam vissza.
- Akkor áll az a tali ma?- kérdezte Jack. Ma úgy sincs semmi dolgom, úgyhogy mit veszíthetek.
- Aha. A Vie Douce fagyizóban?-kérdeztem.
- Oké. Akkor úgy 5 körül?- kérdezte. Én bele mentem, ezért elmentem gyorsan fürdeni és felöltöztem.