Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


11. Nem Gonzales, csak Swich...

2009.06.04
A Napok úgy múltak, mintha órák lettek volna és hamar elérkezett a hétfő. Szerdán leadtam a lapot, Csütörtökön nem volt suli és Pénteken évzáró volt. Most a turné előtt állok. Van kerek 2 órám, mielőtt jönne a busz értünk. Nem láttam Tomot, nem láthattam, hisz ők már elmentek szerda este. Én már napok óta a vörös szemeimmel küzdök, hisz állandóan csak Tomra gondolok. Hát tényleg szeretem? Nem, az hülyeség! Ne álltasd magad Fabyana! Tom nem több egy híres sztárnál, aki fennhordja az orrát! Nem lehetsz ilyen naiv! D igen... Én mégs naiv és hiszékeny vagyok. Bízom benne, hogy nem csak egy játék leszek, nem egy a sok közül, pedig tudom, pontosan tudom, hogy sehova tovább.
Most épp Tusoltam és azon gondolkoztam, hogy Tom vajon gondol-e rám. Miután végeztem, felvettem a fehér magassarkú, kötős szandálom és a hozzá illő fehér térdig érő fodros szoknyám, és a fehér nyakba kötős "Sexy Gilr" feliratú toppom. 2 órára el is készültem, és maradt fél órám búcsúzkodni.
- Mama! Nyár végén jövök.-mondtam és ránéztem. Ő a konyhába sütött.
- Oké.-jelentette ki hűvösen.
- Legalább tehetnél úgy, mintha sajnálnád, hogy elmegyek.-mondtam és kimentem a házból. Leültem a lépcsőre és a gondolataimba merültem. Nagyon gondolkozhattam, hisz megérkezett a "Turnébusz". Épp szálltam fel, mikor:
- FABBY!!!-rohan felém a bátyám. Odaért mellém és én a nyakába ugrottam és azonnal eleredtek a könnyeim.
- Nagyon fogsz hiányozni...-sírtam bátyámnak.
- Tudom.-eresztett el és elém nyújtott egy kis papírgombócot.- Ezért adom ezt.
- Mi ez? -kérdeztem, mikor elvettem.
- Ajándék. Csak akkor nyisd ki, mikor már a szállodában pihensz, és hívj!!!-mondta bátyám.
- Fabby siess már.-mondta Max. Ő a menedzserünk.
- Szeretlek.-öleltem még meg a bátyám.
- Én is.-mondta és elengedtem. Felszálltam a buszra és már el is indultunk, hosszú-hoszzú órákon át utaztunk Párizsba.
( ezt hallgasd: http://www.youtube.com/watch?v=CqlN3R7KjC8 )
A szállodát megrohamozva mindannyian az ötödiken kaptunk szobát. Emma- Myssy, Kim- én- Leyley, Andy(nem csak az edzőm, de a producerünk is). Mi berontottunk a szobánkba és sikoltozva rohamoztuk meg az ágyakat. A lakosztályok négy részből álltak. Egy külön ajtó vezetett a fürdőbe és a négy ágyas hálószobába, és a nappaliból vezetett a konyha, amihez nem volt külön ajtó, ugyanis csak egy pult választotta el a konyhát a nappalitól. Kipakoltunk és közben párna, ruha, cipő, törölköző csatát vívtunk, és még Kim bőröndjét is sikeresen eltörtük. Persze majd veszünk neki újat. Én már észre vettem az ajándékom, ami egy arany gyűrű volt, bele vésve, hogy "szeretlek" kívülre, belülre pedig egy O betű és fel is húztam. Nagyba zenét hallgattunk, mikor belépett Tom, Bill, Georg és Gustav.
- Mi ez az őrültek háza?-nézett körbe Bill. Én gyors lehalkítottam a zenét.
- Sziasztok- köszöntünk egyszerre mind a hárman.
- Ti vagytok a szobafelügyelők?- kérdeztem ördögi mosollyal.
- Nem.-mondta Bill gúnyosan.
- Kár..-tettettem a csalódott pofát.
- Mi csak szólni jöttünk hogy hatkor van kaja az étkezőben! Ha lehet ne késsetek.-mondta Bill morcosan.
- Jólvan Mr. Búskomorság.-mondtam. Ezt a fiúk egy mosollyal jutalmazták ám bill csak egy lesújtó pillantást vetett rám és kiment.
- Mikor van vége a kajának kb?-kérdeztem a fiúkat.
- Úgy 7-kor.-mondta Georg. Én csak azért voltam erre kíváncsi, mert ma is volt edzésem a próba után, ugyanis Andy nem hagyja, hogy elpunnyadjak.
- Köszike, akkor én mentem átöltözni. Kényelmetlen ez a gönc.-mondtam és bementem a szobába. A fiúk is elmentek. Én egy fekete rövidnadrágot húztam, ami 2x akkora volt mint én és még egy 2x akkora pólót mint kellett volna. A gyűrűm azomban most sem vettem le. Hat órakor a vacsit ettük és már túl voltunk a próbán.
- Fabby. Ha végeztél gyere az edzőterembe. Ha indulsz csörgess meg.-mondta Andy. Tom letette a kanalát és nem volt hajlandó többet enni. Hátra dőlt a széken és engem nézett. Én a gyűrüm forgattam.
- Okéy.-mosolyogtam Andyre és bekaptam egy falat rákot, ugyanis az az egyetlen "hús" amit megeszek. Ekkor rezgett a telefonom. Mindenki rámnézett.
- Da?-szóltam bele(oroszul és horvátul:igen)
- Fabbyana Gonzalest keresem!!!-üvölti a nagymamám.
- Nemismerek semmilyen Fabbyana Gonzalest nagyi. szia!-mondta és letettem.
- Ez mi volt?-kérdezte Kim és mindenki kérdően nézett rám.
- A nevem Fabyana Swich és nem hagyom, hogy rám erőltessék a Gonzales nevet csak mert apám meghalt!!!-mondtam gyűlölettel a hangomban.
- De Fabby...-mondta Emma.- Tudod, hogy csak kíváncsiak rád...
- Akkor ne hergeljen a Gonzales névvel. A Gonzalesek takarodhatnak a pi.csába-mondtam.
- Te tudod.-mondta Emma.
- Na én megyek.-mondtam.
- Hova?-kérdezte hirtelen Tom. Ránéztem.
- Öhm... van egy kis dolgom.-mondtam és elindultam kifelé. Nem mondtam el, hogy edzésem lessz, hiszen csak Kim tudott róla. Ez amolyan titok volt. Megcsörgettem Andyt, aki válaszként kinyomta a telefont, vagyis már ott van. Én elmentem egyenesen a földszínten végig, az edzőteremig.
- Végre megjöttél.-mondta Andy.
- Bocsi.-mondtam miközben letettem a telefonom és a gyűrűm a padra. A gyűrüm csak azért vettem le, mert nem akartam, hogy valami baja legyen.
- Kezdjük.-mondta Andy. (ezt hallgasd: http://www.youtube.com/watch?v=hqOBR_Xbw2I ). Én elindultam felé, és elkezdődött az edzés. Ma nem szerepeltem olyan jól, mint szoktam, hisz a gondolataim szabadságra mentek és még koncentrálni sem tudtam.
- Fabby ez nem jó.-mondta Andy, mikor én a földön feküdtem, ő pedig fölöttem támaszkodott.- Te most valamiért nagyon fe...-de félbeszakítottam, azzal, hogy a két lábammal kirúgtam az ő lábait. Most én támaszkodtam fölötte.
- Feszült vagyok?- kérdeztem vigyorogva és lemásztam róla.
- Hát igen.-mondta Andy.
- Védd magad zsarnok!!!!-kiabáltam rá játszadozva és megint elkezdtük. Egészen 10 óráig ment ez így, de tíz órakor végre elmehettem fel a szobába pihenni, azonban odafent nem is akárki ült az ajtó mellett. Persze mindig is voltak nem várt alakok és találkozások...