Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


52 Rész

2009.07.01

-miért is nem?- néztem rá
-nem hagyhatsz itt- fogta meg a kezem, mire én felnevettem.
-már hogyne tehetném meg.. az életemben te semmi nem vagy.. Nem értem miért kellene miattad itt maradnom.
-azért mert mindent sajnálok.. kezdjük újból. Nem hagyhatsz itt mindent én mindenkit. Nézz rájuk- mutatott a mögötte álló emberekre- itt hagynád a lányokat?
-nem örökre megyek- fordítottam el a fejem.
-el akarsz költözni- Csofi
-szünetekben haza jövök.. meg amúgy se hagynám el örökre Németországot, de Tii se lehet egyedül egy olyan városban. Legalább én ott leszek neki
-miattam ezt nem kell megtenned- szorította meg a kezem
„Londonba tartó utasainkat megkérjük, hogy a beszállást kezdjék meg!”
Ez volt az a pont amikor megbántam mindent. Szívem szerint törtem zúztam volna, hogy Tii miért nem marad itt és én miért szeretem annyira, hogy ekkora áldozatot hozok érte. Nem tudok nélküle meglenni, de lassan úgy érzem, hogy a sok kis tökfej nélkül akik itt előttem nagy szemekkel néznek., nélkülük sem fog minden simán menni. Menekülök, teljesen jó ötletnek találtam hogy így elfelejtsem Tomot mert rájöttem miért mardosott belülről az a sza.r érzés amikor a képeket megláttam. Itt kell hagynom gyorsan. El kell szöknöm, el kell őt felejtenem.
-maradj- súgta Tii- majd elindult
-maradj velem- jött elém Tom
-maradj itt- nézett rám nagy szemekkel Bill- nem léphetsz csak így le. Ne hagyj itt
Soha nem éreztem magam ilyen rosszul. El sem tudtam képzelni mi lenne a leghelyesebb. Gondolatmenetemet sikítozás zavarta meg. Csak annyit hallottam, hogy Bill, Georg, Gustav.. A rajongók itt is megtalálták őket és forma1-es pilótákat megszégyenítő gyorsasággal futottak a srácok felé. Nem sok kellett és a lány tömeg el is érte őket.
-sajnálom- indultam Tii után

-Bill, Tom- túrta be magát Studty a tömegbe-elmegy- kiabálta el magát
-az nem lehet- próbálta magát átverekedni Tom majd követte Bill is. Sokat már nem láttak csak annyit, hogy a kapu előtt hátranéztem és intettem egyet majd kis idő után el is tűntem a látókörzetükből.

-Olyan bolond vagy.. Neked ez az életed és miattam elhagytad- könnyezett be Tii már a felszállás után.
-Mire való a legjobb barátnő ha nem arra, hogy állandóan a se.ggedben legyen- erőltettem magamra egy mosolyt.
-annyira ez nem vicces, mindenkit ott hagytál. Érted? Mi lesz Tommal?
-jó kérdés. 50%-ban vagy te az oka, hogy most itt ülök a másik 50 Tom miatt van. Rájöttem, hogy mi a baj velem az elmúlt időben.- hajtottam le a fejem
-mi?- nézett rám nagy szemekkel. Szinte mondanom sem kellett.. látta rajtam- te jó isten.. csak nem beleszerettél.?
-azt hiszem igen. Gyengének érzem magam a közelében és ha maradok biztos vagyok benne, hogy újra össze jövök velem, mert.. mert .. ajj a pitsába is Szeretem- mondtam ki hangosan
-ezt furcsa tőled hallani- mosolygott rám
-ki fogok belőle ábrándulni?- néztem rá segélykérően
-szerintem mond el neki.. tudni fogja, utána meg kezdhetsz tiszta lappal. Nem kell előtte titkolóznod amikor találkoztok, mert ugye annyi biztos hogy nem most látod utoljára.
-nem gondolod, hogy fogom magam és leírom neki az érzéseimet.?
-ha a legelején nem lazázol és nem játszod meg a ki ha nem én.. lesza.rom ha valaki megcsal Kenzát biztos komolyabban vett volna. Én mondtam neked, hogy ne játszd a szereped.
-olyan kedves vagy, hogy ezt így kíméletesen közlöd velem- néztem rá durcásan.- üzenetem jött.- szólaltam meg
„Itt hagytál..Rossz lesz nélküled… Bill”-olvastam fel- édes ez a srác.
-írj vissza neki.
-azt akarom.
„Mondtam nem örökre jöttem el.. Nem szabadulsz meg egykönnyen tőlem. Nem sokára találkozunk.. csókollak”

-a rohadt életbe.. elegem van. Andy is Angliába ment egy évre még sem költöztem ki miatta. Tii meg nagylány, feltalálja magát. Direkt csinálta.. miattam ment el részben.. Magamból is elegem van.. Mindenből- vágta a földhöz a telefonját- fas.za 2 hét alatt vehetem a 2. telefont.
-nyugodj meg egy kicsit- ment felé Bill- most írt nekem, hogy gyakran hazajön meg biztos vissza fog költözni, nem tud innen elszakadni.
-legyen igazad mert nekem kell ez a csaj.. érted Bill. Nekem ő kell, csak ő!

-Tii.. megdicsérlek ez gyönyörű. Néztem szét a házban ami London szívében helyezkedett el. Mindenhol kellemes színek.. 2 szoba+ konyha.. szép kilátás.- hozzá kell majd szoknom ehhez a borús időhöz néztem ki az ablakon.
-a sulival mi lesz?- nézett rám
-levelezőin folytatom. Hónap végén mindig haza megyek. Peterrel meg beszéltem és itt is híres a cége szóval innen is tudom végezni a dolgom. Jim meg pont itt lakik szóval még jól is jártam.
-annyira köszönöm- ölelt meg- olyan jó, hogy vagy és soha nem hagysz egyedül.
-ezért vagyok- öleltem vissza
-őszintén, hogy érzed most itt magad?
-mivel 2 órája vagyunk még csak itt persze, hogy fura. Sokszor akartam már ide ellátogatni, itt volt az ideje. Majd megszokom.
-akármikor visszamehetsz.. nem fogok megharagudni
-Tii- néztem rá- KUSS
Berendezkedtünk lassan. Elég sok cuccunk volt szóval eltartott egy ideig. Este már az új ágyamban feküdtem és elmélkedtem. Mit is tehetnék mást?! Megbántam úgy érzem, de maradok. Messze vagyok Tomtól és egy hírtelen felindulástól vezérelve elő kotortam a telefonomat. Majd gyors pötyögésbe kezdtem. Ennél rosszabb már nem lehet gondolatommal kis idő után megnyomtam a Küldés gombot.
-nem vagyok normális- nevettem el magam

Valahol Berlinben is gyötört valakit az álmatlanság. Telefonjával a kezében próbált dűlőre jutni, hogy írjon üzenetet vagy ne. Mire végre eldöntötte mit is tegyen valaki már megelőzte. Telefonján hangosan szólalt meg a kedvenc zenéje.
-hmm „Kenza”- látta meg a feladót majd elkezdte olvasni.
..Hül.yeséget csináltam ma, de úgy gondolom ha már elkezdtem leírom miért is jöttem el tőled. Menekültem.. de most döbbentem rá, hogy az érzéseim elől amikor velem jöttek és akár mennyire szeretném nem tudom kiverni a szívemből. Szeretlek…