Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


*2*

2009.05.24

Hatalmas francia ágy, fekete takaró, vörös párnákkal, pont mint az én szobámban. A gond csak az, hogy itt épp egy „szerelmes pár” hempereg. Még az enyém testem helyén kihűlve fekszik a szobámban.
Undorító, gyomorforgató egy látvány. Egy derékig érő, vörös hajú lány fel-le mozog az én barátom csípőjén, miközben amaz fura nyögéseket hallattat, melyek jelezték: igencsak élvezi az aktust.
- Köhömm...- mindketten észre vettek. Nem mintha nem ez lett volna a szándékom...- Látom ma nincs kedved a kosarazáshoz.
- Bébi...- nyögte Dan. Én felvontam az egyik szemöldököm, jelezve hogy kíváncsian figyelek, a másik lány pedig hitetlenkedő képpel nézett az alatta heverő pasasra.
- Bébi? Azt mondtad neki, Bébi?- kérdezte a lány és a hangjából tisztán kivehető volt, hogy ideges.
- Nem mesélte, hogy két hónapig jártunk?- kérdeztem a lánytól.
- Jártunk? Bébi ne csináld már, ez csak...- kezdett magyarázkodásba.
- Félreértés? Igen, azt látom...- mondtam és felmértem, ahogy ott feküdt szánalmasan, és teljesen elbénázva.- Közölném, hogy hogyha a jövőben akárcsak kérdezősködni mersz felőlem, a két bátyám megkeres, és tudod hogy mi vár akkor rád.- mondtam majd kimentem és becsuktam magam mögött az ajtót. Hát ez nagyszerű volt. A pasit, akire azt hittem normális, és végre ő nem csak egy-két hetes futókaland lesz (mivelhogy azok az utóbbi időben sajnos megszaporodtak), kiderül, h feleslegesen maradtam vele két hónapig, mert ez meg megcsalt. Hát volt ennek értelme?
A Hármasban már nagyba ment a játék, szóval most már be sem szállhatok. Na mindegy. Leültem a pálya melletti padokra és onnan kiabáltam nekik.
Fogalmam sincs hogyan lehet de hulla fáradt voltam, mire haza cammogtam. Otthon Félix és Alex a konyhában tüsténkedtek. Ilyet se sűrűn lát az ember, kivéve ha nálunk jár, ugyanis itt mindennapos.
- Csáó!- köszöntem be a konyhába majd felmentem az emeletre és letusoltam. Mikor lementem a konyhába, egy szál törölköző volt körém csavarva, de az ikrek mellett állt még egy vadidegen fiú, akit csak akkor vettem észre, mikor derékig bebújtam a hűtőbe és ő a fenekem nézve betolt egy „aztát”...
- Na nézzé' csak szépen másfelé!- halottam Félix hangját.
- Mi van itt?- kérdeztem, majd megfordultam. Egy barna hajú, szépen formált arcú, remek testalkatú, kifejezetten szép izmokkal megáldott fiú állt előttem farmerben és fekete izompólóban.
- A nevem David.- mondta az illető és kezet nyújtott.
- Roxy- mondtam, és annak ellenére, hogy ő kezet akart csókolni, erősen megfogtam a kezét rántottam egyet rajta, amit máshol úgy hívnak kézfogás, és elindultam vissza a szobámba, egy üveg kólát bezsákmányolva.
- Kisasszony!- halottam Félix hangját. Szemeim forgatva fordultam vissza a lépcsőn és álltam meg a lépcső alján.
-Mi elmegyünk versenyre. Jössz?- kérdezte. Láttam rajta, hogy reménykedik benne, hogy nem megyek, de csak nyugodtan reménykedjen tovább.
- Naná, csak felöltözök.- mondtam lelkesen.
- Igyekezz, mert nem várunk rád 20 percnél tovább.- monda Alex. Vicces... ők nem várnak rám 20 percnél tovább, mikor én felöltözök két perc alatt, ők meg órákon át a hajukat zselézik?
Voltaképp tíz perc alatt megvoltam. Farmer rövidnadrágot, fekete trikót és sportcipőt húztam, valamint a hajam összefogtam copfba.
- Kész is vagy,- kérdezte David.- Az én húgomnál a gyors készülődés 40 perc.- közölte.
- Nem emlékszem, hogy kérdeztem- e ilyet.- mondtam és beültem Alex kocsijába, mivel az idegen Félixhez ült.
- Tetszik neked!- közölte velem úgy félúton Alex.
- Tényleg?- kérdeztem meglepetten összevont szemöldökkel.
- Bunkó vagy vele, levegőnek nézed, és nem beszélsz vele...
- Tehát úgy kezelem, mint a többi haverotokat.- vágtam rá.- Engem nem érdekelnek az ilyen srácok.- mondtam megvonva a vállam.
- Pedig csak hozzájuk hasonlókkal járhatsz. Megmondtuk!: Aki nekünk nem tetszik, azt elintézzük!- mondta Alex.
- Na persze, mert majd pont ti választjátok meg a pasijaimat nem?- kérdeztem.
- Voltaképp de, mert azokról tudjuk, hogy rendes alakok.- mondta bátyám engem nézve. Nem is igazán törődött az úttal. Ő már csak rutinból is tudja az utat, nem kell figyelnie hozzá, pedig egyszer kétszer komolyan megtehetné. Nem csodálnám, ha egyszer karambolozna...
- Érdekes módon Dan is megcsalt!- feleltem meggondolatlanul. Hatalmas fékcsikorgás hallatszott, melytől mindketten előre buktunk.
- Mit csinált Dan?- kérdezte bátyám dühösen a képembe meredve. Megemelte a hangját. Nem szokta. Velem szemben még sohasem tette ezt. Én teljesen a kocsi ajtajába fúrtam a hátam.
- Me-megcsalt.- dadogtam ijedten. Mögöttünk Félix autója is lefékezett, és láttam Félixet kiszállni az kocsiból.
- És te mit csináltál?Behúztál neki? Megverted?- kérdezte dühödten reménykedve benne, hogy bosszút álltam.
- Sz-szakítottam vele és ott hagytam.- mondtam még mindig ijedten. Alex a kormány felé fordult és egy hatalmasat csapott a kormánykerékre.
- Mi a baj?- tépte fel Alex ajtaját Félix.- Mi történt.
- Daniel és Roxana szakított.- mondta Alex a haragjával küszködve, mely szinte már fojtogatta.-.. Mert az a szemét megcsalta.- préselte ki a fogai között Alex.
- És ezért vagy ilyen dühös? Majd holnap elkapjuk és kicsit elbeszélgetünk vele. Mi van ebben akkora kunszt? Hagyd a francba, jelenleg nem tehetsz semmit.-közölte Félix és bevágta Alex ajtaját, majd vissza ment a saját kocsijához, és egy kis idő után indexelve elindult mellettünk, majd mi is utána mentünk.
- Mikor volt ez?- kérdezte Alex és látszólag már kevésbé volt olyan dühös mint előzőleg.
- Hagyj békén Alex! Semmi közöd hozzá! Minden pasimat megagyaljátok majd, aki szakít velem vagy megcsal? Miért nem tudtok kimászni a magánéletemből?- kérdeztem. Bosszantott már, hogy minden pasimat megagyalja aki járt velem.
- Nem lehet több pasid!- jelentette ki végül.
- Nem te fogod megmondani! Csak azért mert apu és anyu meghalt, nem jelenti azt, hogy mindenbe bele kell ütnöd az orrod!- vágtam rá. Talán ezt mégsem kellett volna, ugyanis Alex volt anyu kedvence. Imádta őt, ahogy ő is anyut. Azt hiszem kijelenthetjük, hogy az a végzetes baleset neki volt a legnehezebb, és neki talán még mindig nem sikerült feldolgoznia. Félix szerint csak azért félt engem ennyire, mert azután, hogy már nem lehetett anyu kedvence, kellett neki egy elfoglaltság, ami feledteti anyu hiányát, és ez pont az én védelmem lett.- Sajnálom...- motyogtam az orrom alá.- Nem akartalak megbántani, csak tudod, nekem ez... annyira... rossz. Olyan mintha elkényeztetett kiskölyök lennék, akinek mindig fertőtlenítővel fújják a tenyerét ha hozzáér valamihez...
- Hé Rox... Ne haragudj, ez az én hibám volt- mondta Alex megnyugtató hangon.- Tényleg néha túlreagálom a dolgokat. És igen, néha túl messze szalad velem a ló.