Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


3. Nem erre számítottam.

2009.05.09
A legjobbat reméltem. Minden jól megy majd, csak pozitívan kell tekinteni a jövőre. Tartottam attól, hogy fiatal korom miatt elítélnek majd a cégnél alkalmazott emberek. Végülis, tapasztalatom nincs, csupán az maradt meg, amit Margaret néni mutatott a nála tett rövid látogatások alkalmával. Tény, hogy sikeres cég volt, jó nagy bevétellel. Nem vagyok pénzre utazó típus. Sosem voltam az. De gondolom senki sem utasítana vissza egy kicsivel több kényelmet. Mike állítása szerint kiváló választás volt ez a lakás. Egyszerű tömbháznak álcázva tulajdonképpen egész kis színvonalas otthonokat rejtett magába. Beszélek én, aki mégcsak nem is látta az egészet.

Gondolkodásomnak sikeresen véget vetett egy hatalmas „Hamburg” feliratú tábla. A gyomrom hirtelen liftezni kezdett bennem, és ez az érzés megmaradt még akkor is, mikor kis idegesség társult hozzá egy újabb dugó miatt. Végül röpke fél órányi várakozás után megérkeztem. Leparkoltam a ház előtt, majd válltáskámat magamhoz véve elindultam megkeresni saját „birodalmam”.
-13...hol van már a 13???-duruzsoltam magamnak. Egy kívülálló személy biztosan megjegyezné, hogy milyen jól egyezek magammal...persze vannak furcsa perceim...
Sajnálkozva hümmögtem egyet, mikor megtaláltam a 13-as ajtót a harmadik emeleten. Kicsit sok a lépcső, de ez van. A technikának és tudománynak meg minden kutyafülének hála, lift is létezik. Nem lenne könnyű feladat felcipelni ide a csomagjaimat teljesen egyedül...
Lassan fordítottam el a kulcsot a zárban, mintha attól félnék, hogy valami kiugrik onnan, és megtámad. De sikerült bejutni mindenféle sérülés nélkül, szerencsére. A sokk csak ezután következett. Én bebútorozott lakást vettem!!! Ezzel szemben teljes káosz fogadott odabenn. A falak teljesen rendben voltak. Friss festés, ahogy ígérve volt, sőt, a színek is megfeleltek. De egyszál bútor, vagy valami hasonló nem volt. Kosz, meg rengeteg szemét. Úgy tűnik, az előző lakó luxusnak érezte a takarítást, meg a szemétlehordást. Törött poharak, deformált edények, szétszaggatott papírdobozok, nameg mindenféle édességespapír, felismerhetetlen maradványok, meg ezekhez hasonlók virítottak a padlón. Megadóan sóhajtottam egyet, majd hátamat nekivetve az ajtónak gondolkodtam a teendőkön. Nem erre számítottam...lakás szempontjából legalábbis nem...

Első utam egy újságoshoz vezetett, majd rengeteg hirdetést átolvasva telefonálgattam lakberendező után. Mindent megbeszéltem, és legnagyobb szerencsémre a jelenlegi kilátások szerint, ha minden jól megy, 2 napon belül rendben lesz az új otthonom. Nem tartottam érdemesnek felvinni a csomagokat, inkább egy hotelhez hajtottam, ahol szobát foglaltam pár napra és oda vitettem fel a cuccokat. Ahogy az ágyon fekve próbáltam összeszedni az ötleteimet, a felismerés szikrája villámként csapott belém. HAMBURG! Én hülye, hogy ez nekem eddig eszembe sem jutott!!! Kapkodva halásztam elő a mobilomat a zsebemből, majd formáztam a már jól ismert számot.
-Igen?-szólt bele a kedves hang
-Sarah,te vagy az?-kérdeztem izgatottan
-Szia, Julie, persze hogy én vagyok!-mondta csevegő hangon
-Figyelj, még mindig Hamburgabn laktok, igaz?-tértem gyorsan a lényegre, miközben keresztbetett ujjakkal reménykedtem, hogy igen.
-Igen. De miért?-kérdezte meglepődve
-Hol tudnánk találkozni? Ne kérdezz, majd mindent elmesélek, csak mondd!-siettettem
-Most nem vagyok otthon, éjjel érek haza. A holnap túl késő???
-Nem, az tökéletes lesz. Majd még hívlak, most mennem kell. Puszi.-tettem le gyorsan a telefont, miközben diadalmas vigyor rajzolódott ki arcomon.



Sietősen hajtottam végig Hamburg utcáin a leendő lakhelyemhez, hogy a végtelen takarításnek elejét vegyem.
-Mire vállalkoztam...-sóhajtottam, mikor az újonnan beszerzett takarítócuccokkal felszerelkezve bekommandóztam a lakásba. Szemeteszsákokba, meg jókora papírdobozokba pakoltam minden szemetet, majd az ajtóhoz hordtam a már megpakolt dobozokat és zsákokat.
-A fenébe!-kiáltottam fel, mikor az egyik kezemben lévő kartondoboznak kiszakadt az alja, és a padló megtelt még apróbb üvegdarabokkal fülsiketítő csörömpölés közepette. Másodpercekel később valaki rátenyerelt a csengőre.
-Ki az?-kérdeztem bizonytalan hangon, kicsit félve is, mivel nem hinném, hogy bárki is ismer itt engem...
-Nem lehetne kicsit halkabban zakatolni? Mások pihennének!!!-üvöltött egy ideges férfihang az ajtó túloldalán. Ez végleg felvitte bennem a pumpát.
-Valóban? Mások meg ki szeretnék takarítani ezt a kicseszett lakást!!!-kiáltottam vissza neki. A válasz egy hangos ajtócsapódás volt.
A goromba szomszéd szerencsére békénhagyott a délután következő részében, így mire este lett, sikerült kitakarítani a mindeddig kócerájnak kinéző lakást. Kimerülten szlalomoztam az utcákon vissza a hotelhez, majd amennyire hamar csak lehetett, lefeküdtem. Nehéz nap várt rám...

Reggel felhívtam Saraht. Sikerült megbeszélni a találkozást is. Mérhetetlenül boldog volt, hogy ideköltözöm és lelkesen vállalkozott, hogy segít kiválasztani a megfelelő bútorokat, függönyöket, dísztárgyakat, meg minden szükséges dolgot. Az egész napot vásárlással töltöttük, egyik ruházból a másikba szaladgáltunk, hogy mindent összeszedjünk. Szerencsére egyezik az izlésünk, így a vásárlás nem torkollott „nekem az nem tetszik, ez legyen”” típusú vitába. Amint végeztünk, elköszöntem Sarahtól a tengernyi teendőmre hivatkozva, majd ismét a hotelhez siettem. Felhívtam a lakberendezőt, és neki is szóltam, hogy holnap szállítják ki a bútorokat, meg a többit.

Másnap még izgatottabban keltem. A lakásberendezés napja. Nekem tulajdonképpen semmi drasztikus nehézségű teendőm nem volt, csak az elképzeléseimet kellett megosztanom a szakemberekkel. A nap végére elkészült. És tökéletesen elégedett voltam az eredménnyel. Minden csodás volt: a nappali(http://i37.tinypic.com/2j63gk7.jpg), a három hálószoba-habár fogalmam sincs, hogy miért kell nekem pont három, dehát előrelátónak kell lenni...-(http://i34.tinypic.com/14kjllk.jpg http://i33.tinypic.com/1z3v0ch.jpg http://i35.tinypic.com/v7bo79.jpg), a fürdő(http://i36.tinypic.com/v7tsfk.jpg), meg a konyha(http://www.harboursidecottage.co.uk/images/5-Farne%20View%20kitchen%20dining%20room.jpg). Pont ahogy elképzeltem...
Még vissza kellett menjek a hotelbe az otthonról hozott csomagjaimért, és hogy egy utolsó éjszakát még ott tölthessek, mielőtt teljesen beköltözöm az új otthonomba...
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.