Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


10. Volt időm kinőni belőle.

2009.05.09
Még magam is meglepődtem, hogy ilyeneket kérdezgetek tőle, de látszólag ő is le volt döbbenve. Hallgatott. Zavarban volt. Kínosan bámulta még egy kicsit a cipője orrát, majd lassan megrázta a fejét.

-Nem, már nem. Volt időm kinőni belőle...-mosolyodott el.
-Nagyszerű.-vágtam rá-Nem szeretném, ha kínosan éreznéd magad a közelemben...

Ezután csend következett. Percekig nem szóltunk egymáshoz, mindenki talált magának „elfoglaltságot”. Bill malmozott az ujjaival, közben pedig valami dallamot dudorászott. Ami engem illet, az asztalon felejtett körömreszelővel alakítgattam a körmeimet.

Elnevette magát.
-Mi az?-kérdeztem
-Lehet hogy csak képzelődöm, de most mindketten zavarba jöttünk...-nevetett még mindig.
-Ööö...nekem be kell menni a céghez...-vágtam ki magam a lehető legreálisabb ürüggyel.
-Nekem meg fel kell hívnom Davidet.-magyarázkodott ő is, majd értetlen pillantásaimat látva hozzátette-David a menedzserünk.
-Ő az a Bed and Breakfast-es csávó, igaz?-vigyorogtam rá szemtelenül
-Te erről is tudsz?-nézett rám felvont szemöldökkel.
-Erről mindenki tud.-röhögtem, majd énekelni kezdtem-Come on, get it right...-közben utánoztam David mozgásait
-Julie, fejezd be!-korholt Bill
-Majd meglátom, mit reagálsz majd, mikor kiadják a „David Jost titkos élete” című legújabb sikerkönyvemet.
-Oké, ezt már nem veszem be...-mondta komolyan
-Látom relitásérzéked még van...-vigyorogtam-De most tényleg be kell szaladjak a céghez...-próbáltam lerázni.
-Oké-oké. Én is megyek telefonálni.-araszolt az ajtó irányába
-Jah, Mr. Come on, get it right-tal...-nevettem el magam megint-Viccen kívül: Örülök, hogy ezt megbeszéltük.-mosolyogtam


Végre, annyi év után ismét tekinthetünk barátokként egymásra. Ez a tudat annyira boldoggá tett, amilyen boldog már rég nem voltam. Hogy ne legyen gyanús az itthonléttem, cég helyett Sarah-hoz mentem. Ő azt mondja, tudta, hogy ez a gyűlölködés ne lesz hosszúéletű, de nem is tudom ki volt annyira kétségbe esve, persze velem együtt, mikor tudomást szerzett róla. Persze még mindig nem volt felhőtlen a boldogságom, hisz Tommal még nem beszéltem, de remélem Bill lesz legalább egy kis hatással rá...

Rájöttem, hogy valahol mindezt Margaret nagynéninek köszönhetem, mert ha ő nem hagyja rám a céget, nem költözök Hamburgba, véletlenül pont Billék közelébe, és így nem veszünk össze, és békülünk ki végül. Kissé abszurd, hogy tulajdonképpen Margaret néni halálának köszönhetem, hogy Billel ismét jóban vagyok, és már csak idő kérdése és Tommal is rendeződnek a dolgok.

Meg volt még egy dolog, ami felőrölte úgy az egész napomat. Azt a mondatot nem voltam képes kiverni a fejemből. Szeretett. „Volt időm kinőni belőle...” Én sem szeretem már. Lehet, hogy úgy éreztem, de csak azért mert megrohamoztak az emlékek, meg ott volt még az a csalódottság is, hogy olyan mások lettek. Megváltoztak. És valóban megváltozta. Bármennyire próbál kedvesnek tűnni, nem képes elrejteni azt a beképzeltséget, amit a hírnév okozott mindkettőjüknek.

-Szia...-hallottam a visszafogott köszönést, ahogy igyekeztem bejutni a lakásba. Megfordultam. Mögöttem Tom állt két pizzásdobozzal a kezében.
-Szia.-köszöntem én is meglepődve.
-Bill mondta, hogy sikerült megbeszélni mindent...
-Igen.-mosolyogtam
-Ne haragudj, hogy olyan tapló voltam, voltunk...-hajtotta le a fejét. Tudtam, hogy nem az a bűnbánó típus, így valószínűnek tartom, hogy kellett kis rábeszélés Bill részéről, amíg rávette magát, hogy szóba álljon velem. Hisz mégis ki vagyok én? Az, hogy szomszédok voltunk/vagyunk, meg barátok is voltunk, még nem kötelezi egyiküket sem arra, hogy puszipajtások legyünk^^
-El van felejtve.Smile –vágtam rá rögtön.
-Áthívnálak vacsorázni, de csak két pizzát vettem. Nekem kellett volna kaját készíteni, de elég kimerült voltam.-kacsintott . Úgy tűnik bízott a logikámban, és biztos volt benne, hogy segítség nélkül is rájövök, mennyire fárasztó éjszakája lehetett. Bűnbánás ide vagy oda, Tom már csak Tom marad.
-Semmi baj, ettem már Sar...a cégnél.
-Jah. Oké. Akkor jóéjt-mondta, és eltűnt az ajtójuk mögött.
-Nektek is!-kiáltottam utána, de hogy hallotta-e, az már csak rejtély marad.

Végre hosszú idő után elégedetten bújhattam ágyba. Persze csak a kihagyhatatlan telefonálások után. Elsőként anyát hívtam, és most már őt is beavattam a titkos szomszédaim kilétébe. Bármiben fogadni mernék, hogy már Simoneval koccintanak a nagy kibékülések örömére. Na meg Saraht sem hagyhattam ki, vele is közöltem, hogy Tom is megenyhült...ő persze ezt is már nagyon rég tudta...

Tökéletes nap után legalább tökéletes éjszakára számítottam...hát nem nagyon jött össze...
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.