Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


10. Rész

2009.07.01

Mikor megfordultam, majdnem rosszul lettem. Aki mögöttem állt nem más volt, mint Tom Kaulitz.

– Tom, hát te? Itt? – kérdeztem sápadtan.

– Igen, itt vacsoráztam és megláttalak téged, gondoltam köszönök, de látom társaságod van – mosolyodott el sejtelmesen.

– Ne, ne értsd félre! Ő csak egy barátom, és meghívott vacsorázni – magyaráztam kétségbeesetten.

Tom meg csak bólogatott azzal a bárgyú vigyorral a fején, mintha azt akarná mondani vele, hogy: Ezt már ki nem magyarázod, én már levágtam, hogy mi van itt.

Lauri meg mindennek a tetejébe ott ült és nézte az egészet! Komolyan megőrülök!

– Mondd már el te is! – néztem rá kérlelően.

– Nekem nincs mit mondanom, ha tudom, hogy van pasid, el sem fogadom a meghívásodat! – állt fel Lauri megjátszva a kihasznált, megbántott, ártatlan jófiút.

Én megültem ott, és már magam sem tudtam, hogy mi is van pontosan. Most én vagyok a rossz kislány?! Vagy mi a jó franc történik?! Valaki igazán elmagyarázhatná!

– Ez nem igaz – jelentettem ki csendesen. –Te hívtál el randira! Én pedig egy baráti vacsorába egyeztem bele – próbáltam tiltakozni.

Sajnos, ha én tiltakozom az egyenlő egy elhagyatott kiskutya kétségbeesett nyüszítésével. Ezt pedig nagyon utálom!

– Te teljesen átvágtál! Felhívtál és elhívtál, pedig én megkérdeztem, hogy nincs-e barátod! Te pedig letagadtad! Mondhatom szép! Te is csak egy vagy a sok hazug, hűtlen, álszent csaj közül. Meg se érdemled, hogy bárki leálljon veled. Te hülye riba… – osztott ki Lauri, de ekkor hirtelen valaki előlépett mögülem és lekevert neki egy hatalmasat.

Mivel én már eleve sírtam ekkora, először rá se jöttem, hogy ki is volt az. Aztán megláttam Billt, ahogy haragosan nézi Laurit, amint az próbálja összekaparni magát.

Fogalmam se volt, hogy Bill is itt van, azt hittem Tom egyedül jött. Ezek szerint Bill is mindent látott és hallott… nagyszerű!

– Kotródj innen, te gerinctelen! – vetette oda Laurinak fintorogva Bill. – Meg ne lássalak soha többé a közelében! Senki sem beszélhet így egy barátomról, főleg hogyha az illető egy lány! Én a helyedben elmennék egy Anonim Tahók terápiás közösségbe – oltotta tovább.

Lauri nagyon csúnyán Billre nézett, majd rám és végül Tomra. Megtapogatta még egyszer az arcát, majd fogta a kabátját és elsietett.

Szerencsére az étterem egyik hátsórészében voltunk, így csak kevés ember nézte végig a jelenetet, de ők azért érdeklődve figyelték az eseményeket.

– Bill…én… – próbáltam valamit kinyögni.

Semmi értelmes nem jutott eszembe. Most mit mondhatnék neki?

– Nem, nem kell semmilyen magyarázattal előállnod – tartotta fel a kezét tiltakozóan. – Nem az én dolgom, hogy mit csinálsz esténként és kivel, de azért figyelhetnél a minőségre. Ne állj le ilyen barmokkal, de persze ez se az én dolgom – jegyezte meg halkan a végét.

– De…én…nem…csi… – próbáltam meg újra.

– Kérlek ne! Inkább hagyjuk! – vetett rám egy fájdalmas pillantást. – Tom hív neked egy taxit, a számlát meg majd rendezem én.

Én csak bólintottam. Tom karon ragadott és kivezetett az étteremből. Kint nagyon hideg volt, ezért felvettem a kabátomat. Ott álltunk halálos csöndben a dermesztő hidegben.

– Tényleg nem randiztál a sráccal? – kérdezte Tom, miközben meggyújtott egy szál cigarettát.

– Először randinak indult, de megmondtam neki a vacsora elején, hogy én többet nem állok le vele. Már egyszer felültetett, az ötödik randinkon épp a pincérnővel flörtölt, mikor betoppantam – tettem karba a kezem, mert nagyon fáztam.

– Értem – szívta meg a cigijét. – Akkor mért mondta azokat a srác?

– Ha én azt tudnám! – sóhajtottam mélyet. – Bizonyára bosszúból, már akkor se tetszett neki, hogy kikosaraztam. Eléggé csalódott volt – mondtam vacogva.

– Így már világosabb. Tegyük fel, hogy hiszek neked..

– Tom! Nem érdekel, hogy mit gondolsz, én tudom, hogy tényleg így volt és… – szakítottam félbe.

– Az sem érdekel, Bill mit hisz vagy gondol? – fújta ki a füstöt.

Még mielőtt válaszolhattam volna befutott a taxi. Tom úriember módjára kinyitotta az ajtaját, én pedig szótlanul beültem.

– Hova lesz a fuvar? – fordult a hátra a taxis.

Megráztam a fejem, majd válaszoltam. Tomtól el se köszöntem. De hát már olyan mindegy. Ő se hisz nekem, Bill se hisz nekem. Ez pedig nagyon rossz érzés. Mivel érdemeltem ki ezt a bizalmatlanságot?

Tényleg ennyire hazugnak tűnök?!

Mikor megérkeztem kifizettem a taxit, majd felmentem a lakásba. Már megint annyira össze akartam volna törni valamit. Mivel tanulok a hibámból néha, ezért elrejtettem minden törékeny tárgyat a közelemből. Inkább toporzékoltam egy sort, de nem üvöltöttem, mert már kedvem se volt hozzá.

Lenyugvásképpen vettem egy forró fürdőt, majd lefeküdtem aludni. Hajnalban nagy csörömpölésre ébredtem. Valaki járkál az előszobámban…

Nem vagyok nagyon ijedős, de ettől én is beijedtem. Lehet, hogy csak a szél, bár ez hülyeség, egy ablakot se hagytam nyitva.

Óvatosan kibújtam a takaróm alól, és elindultam az ajtó felé, ami az előszobába vezet. Kint még mindig léptek hallatszottak, a szívem pedig egyre hevesebben vert. Hirtelen a betörő kinyitotta a hálóajtót és szembetaláltuk magunkat a másikkal. Nagy szemekkel bámultam az előttem álló alakra.

Még egy ilyen sokk erre a napra…